A magyarellenességről és a magyar-magyar összefogásról

A 2016. április 4-én tartott nagyváradi sajtóértekezlet központi témája a kiéleződött romániai magyarellenesség, valamint a magyar-magyar összefogás esélye volt. Tőkés László EP-képviselő és Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke magyar és román nyelven tájékoztatta a média képviselőit a parlamenti képviselői irodában.

Tőkés László elmondta, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) múlt heti ülésén is foglalkoztak a fokozódó romániai magyarellenességgel, az erdélyi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának késlekedésével, valamint a romániai magyarság, illetve Székelyföld autonómiatörekvéseivel. Felszólalásában ő maga ezen ügyek további és hangsúlyosabb nemzetköziesítését szorgalmazta mind az Európa Tanács, mind az Európai Unió fórumain. Az általa elnökölt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egy hónappal ezelőtt levélben fordult a legfelsőbb bírósághoz és ügyészséghez a meghurcolt székelyföldi autonómiabarát elöljárók ügyében – a hatósági túlkapásokat számon kérve –, azonban csak kitérő válaszokat kapott. Ugyanakkor az RMDSZ-nél sürgette az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) összehívását a megszaporodott magyarellenes atrocitások elleni közös fellépés érdekében.

Az erdélyi képviselő kiemelte: a magyarellenesség – mint terminus technicus – azt a sajnálatos jelenséget fedi, amely az általánosan elítélt antiszemitizmus, romafóbia, keresztényellenesség és más diszkriminatív viszonyulások rendjébe illeszkedik, és az európai diszkriminációellenes törvények és dokumentumok tilalma alá esik. „Törvényileg nézve és eredetét tekintve a kisebbségellenes nacionálkommunista politikában gyökerezik, közelebbről pedig az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciusig vezethető vissza. Következésképpen egy posztkommunista-posztszekurista jelenséggel van dolgunk, mely az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozást mindezidáig sajnálatos módon túlélte” – mondotta Tőkés László, kijelentve: a totalitárius múlt bűntetteinek kivizsgálása keretében, továbbá az 1989 decemberi tömeggyilkosságok, az 1990 márciusi marosvásárhelyi erőszakos cselekmények és az 1990 júniusi bányászjárás ügyében teljes felderítésre és igazságtételre van szükség.

Az erdélyi magyarság választott – tisztességes, autonomista – vezetőinek zaklatását, megalázását, bírságolását, meghurcolását, perbe fogását stb., valamint a jogkövetelők, a közösségi és nemzeti jelképeket használók, a polgári jogaikkal élők megbüntetését summázva rámutatott: természetes az, ha ilyen körülmények között a Romániában élő magyarok – köztük ő maga is – nemzetközi, európai védelmet kérnek, és számítanak Magyarország segítségére. Képviselőnk arra is emlékeztetett: nemcsak megérdemelt állami kitüntetését vonta meg tőle Bukarest egy koncepciós eljárással, hanem jogvédelmet is kapnak azok a volt szekusok Romániában, akik őt a televízióban gyalázzák, hazaárulónak és kémnek titulálva. Tőkés László ezeket az eseteket nem a személye, hanem a teljes erdélyi magyar közösség elleni támadásoknak véli.

Csomortányi István az idei választások kapcsán elmondta, hogy a magyar-magyar összefogás fontos eszköz lenne a siker érdekében, s az EMNP minden szinten keresi ennek a módját, ám bihari példákat sorolva mutatott rá: az RMDSZ tele van korrupcióval, a lelepleződöttek pedig igyekeznek viktimizálni magukat. Tőkés László elvi szinten húzta alá: egyes magyar vezető emberek korrupciós ügyei nem moshatók össze a magyarellenes visszaélések áldozatainak eseteivel. Egyetlen magyar közszereplő se bújjon magyarsága fedezékébe – hiszen a korrupciónak nincs nemzetisége. Az erdélyi magyar politikai élet megtisztulása megkerülhetetlen előfeltétele a magyar–magyar összefogásnak.

Nagyvárad, 2016. április 4.

Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája

 

NYILATKOZAT

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) 2016. április elsejei, budapesti ülésének egyik központi kérdése volt a fokozódó romániai magyarellenesség. Felszólalásomban az ügy nemzetköziesítését szorgalmaztam mind az Európa Tanács, mind az Európai Unió fórumain. Tájékoztattam a KMKF-t arról, hogy európai parlamenti irodám április folyamán két rendezvény házigazdája az erdélyi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, valamint a romániai magyarság, illetve Székelyföld autonómiatörekvései tárgyában.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) március elején levélben kereste meg Livia Doina Stanciut, a Romániai Legfelső Semmítő- és Ítélőszék elnökét, valamint Laura Codruƫa Kövesit, az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) főügyészét a kézdivásárhelyi, a gyergyószentmiklósi, a csíkszeredai és a sepsiszentgyörgyi magyar autonómiabarát polgármesterek ellen az utóbbi időben indított, többnyire jogtalan hatósági eljárások és nyilvánvaló zaklatások tárgyában – a hatósági túlkapások ügyében azonban a Tanács kitérő válaszokat kapott. Kelemen Hunor RMDSZ-elnökhöz intézett megkeresésünkben ismételten az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) összehívását sürgettük a megszaporodott magyarellenes atrocitások elleni közös fellépés érdekében.

Megköszönve az RMDSZ elnökének a Románia Csillaga kitüntetés megalapozatlan visszavonásának ügyében tett nyilatkozatát, arra is rámutattam, hogy az érdemrend visszavételének közel húsz oldalas indoklása a Ceauşescu-diktatúra legsötétebb időszakának a nacionalista-szekurista magyarellenességét idézi, mint ahogyan a bukaresti törvényszék becsületsértési peremben hozott visszautasító határozata is magyar voltom miatt büntet. Filip Teodorescu, a Securitate kémelhárításának egykori helyettes parancsnoka és Ioan Talpeş, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt igazgatója „hazaárulónak” és „idegen kémnek” minősítettek a szekus kollaboráns Dan Voiculescu Antena 3 nevű bulvártelevíziójának egyik műsorában – ami nyílt fenyegetést jelent nemcsak számomra, hanem magyar közösségünk valamennyi exponált képviselőjével szemben.

A felsorolt és egyéb közismert esetekben megnyilvánuló magyarellenesség – a maga helyén – csak az általánosan elítélt antiszemitizmushoz és cigányellenességhez hasonlítható, és az európai diszkriminációellenes törvények és dokumentumok tilalma alá esik. Törvényileg nézve és eredetét tekintve a kisebbségellenes nacionálkommunista politikában gyökerezik, közelebbről pedig az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciusig vezethető vissza. Következésképpen egy posztkommunista-posztszekurista jelenséggel van dolgunk, mely az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozást mindezidáig sajnálatos módon túlélte.

Egy olyan országban, ahol az embert teljesen alaptalanul, büntetlenül „hazaárulónak” és „kémnek” lehet titulálni, a polgárok nem érezhetik magukat biztonságban. Éppen ezért rövidesen fellebbezést nyújtok be a bukaresti törvényszék nevezett titkosszolgálati vezetőkkel cinkosságot vállaló határozata ellen, mint ahogyan a Victor Ponta hamis vádjai alapján ítélkező Klaus Iohannis államfő döntésének a visszavonását is ún. előzetes panaszban kértem.

Ezen túlmenően, a totalitárius – kommunista – múlt bűntetteinek kivizsgálása keretében, az 1989 decemberi tömeggyilkosságok és az 1990 júniusi bányászjárás felderítésével párhuzamosan, az 1990 márciusi marosvásárhelyi erőszakos cselekmények ügyében is kivizsgálást kell indítani, és igazságtételre van szükség.

2013 júliusában, tusnádfürdői beszédemben – az európai kisebbségügyi normákkal összhangban – Magyarország védelmét kértem a határon túli magyar közösségek, köztük az erdélyiek számára. Ehhez hasonlóan, a jelenlegi viszonyok között is magyarországi és nemzetközi, európai védelmet kérek a kiújult és felerősödött romániai magyarellenességgel szemben. Ugyanezt tettem a KMKF múlt heti, budapesti ülésén, amikor is a meghurcolt székelyföldi polgármesterek és a Székely Szabadság Napján való puszta részvételük miatt megbírságolt emberek, vagy a magyar zászlók és szimbólumok használata miatt zaklatott önkormányzati tisztségviselők védelmében emeltem fel a szavamat.

Mindezekkel együtt fontos hangsúlyozni, hogy egyes magyar vezető emberek korrupciós ügyei nem moshatók össze a magyarellenes visszaélések áldozatainak eseteivel. Egyetlen magyar közszereplő se bújjon magyarsága fedezékébe – hiszen a korrupciónak nincs nemzetisége. Példának okáért az érmindszenti Ady-központ jelentős anyagi kárral járó elbitorlásának és meghiúsításának tettesei semmiképpen sem nyerhetnek mentséget magyar voltuk miatt.

A közelgő helyhatósági és parlamenti választások különösképpen fontossá teszik az erdélyi magyar politikai élet megtisztulását – ami megkerülhetetlen előfeltétele a magyar–magyar összefogásnak.

Nagyvárad, 2016. április 4.

Tőkés László, az EMNT elnöke, Ep-képviselő

 

 

Facebook
Érintő hírportál