Az érmelléki lápvilág rezervátumai, avagy ismét patthelyzetben az érolaszi Csíkos-tó

Az érmelléki lápvilág rezervátumai, avagy ismét patthelyzetben az érolaszi Csíkos-tó

Az érmelléki mocsárvilág múltjáról rengeteg legenda kering mind a mai napig. Az itt élőknek a múlt század közepéig nemcsak megélhetési forrása volt, de életformájukat, életterüket is nagyban meghatározta. A megmaradt szigeteket mindmáig kuriózumként tartják számon a régióban. Védettséget azonban mind a mai napig csak kevés hasonló rezervátum élvez.

A Csíkos-tó Székelyhíd és Érolaszi határában több hektáron elterülő tőzegláp. Nevét sokak szerint a csíkhalról kapta, amely őshonos az itteni vizekben. Székelyhídtól Margitta felé haladva, az út baloldalán igazi lápi rezervátumot képez, amely az egykori ősrégi mocsárvilág maradványa. Az út másik oldalán közvetlenül a tőzegláp mellett helyezkedik el a helyiek által csak Olaszi-tónak nevezett mesterséges halastó is. Az egykori Stubenberg-féle uradalmat elhagyva feljutunk egy dombra, mely domb a választóvonal az Ér völgye és a Berettyó vízgyűjtő területe között.
Varga László, a Székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum egykori diákja, egy 2004-ben díjazott pályamunkájában így írja le a tó ököszisztémáját: „Maga a Csíkos-tó a Berettyó egyik kis mellékága, amely a Szentmiklós-patak mentén alakult ki egy teknőszerű völgyben, a forrástól néhány kilométerre. A patak a közelében elhelyezkedő Hegyközszentmiklós településről kapta a nevét.
A tó és a láp az elmúlt évtizedekben nagy változásokon ment keresztül. Egy az 1982-ben készült tanulmány szerint a tó felszínét 2,5 hektáros területen vastag a növényi levelekből és horhadékokból kialakult úszó sziget borította és csak egy hektáron volt nyílt víztükör. Mára ez a „perzsaszőnyeg” az egész tavat ellepte és égerfák nőttek ki belőle, melyek a gyökereiket a fa súlyának megtartása érdekében nem lefelé, inkább oldalra, mintegy támasztékként növesztik. A helyenként 15 méter magasra nőtt égerfák hatalmas súlyuk miatt oldalukra dőlnek és egy jellegzetes kúszónövény a keserű csucsor (Solanum dulcamara) csöng le róluk. Az aljzatot pedig mindenütt benövi a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris).

A Csíkos tavat körüljárva különböző növényekre és azok társulásaira figyelhetünk fel: megtalálható itt a macskagyökér (Valeriana) és a réti füzény (Lythrum salicaria), valamint réti csenkesz (Festucetum pratensis). A lápot mindenütt bokorfüzesek (Calamagrosti-Salicetum cinereae) és nádas-kákás (Scirpo phragmitetum) növénytársulások veszik körül.
A tó peremvidéken találkozhatunk még keskenylevelű gyékényessel (Typhaetum angustifoliae), óriás harmatkákással (Glicerietum maximae), közönséges erdei kákással (Scirpetum sylvatici), fehér- és törékeny füzessel (Salicetum alba -fragilis), mandulalevelű füzessel (Salicetum triandrae), úszó békaszőlős (Patomogeton natans), vízi hídőrös (Alisma plantago – aquatica) és egyéb növénytársulásokkal. A bokrokra helyenként vadkomló (Humulus lupulus) fut fel. Külön említést érdemel, hogy a láp szélének déli oldalán, a bokorfüzesek között egy zsombékos található, ahol mocsarakban gyakori sásfajok növénycsoportosulásait (Caricetum acutiformis – ripariae) találhatjuk. Itt egy helyen sokféle sásfaj képviselői megfordulnak úgy, mint a zsombéksás (Carex elata) vagy a mocsárlakó rókasás (Carex vulpina)”.

Növényritkaságok

„A növényzet gazdagsága és változatosságának köszönhetően – folytatja Varga László – a Csíkos-tó egyedülálló ebben a térségben, mert növényei között számos olyan ritka fajt találhatunk, amely ezen a vidéken máshol nem honos. Fellelhetőek itt a hegyvidéki flóra képviselői, például a gyapjas magvú sás (Carex lasiocarpa), csakúgy, mint a tipikus lápi fajok: a dárdás nádtippan (Calamagrostis canescens), a vidrafű (Menyanthes trifoliata), a tőzegmoha (Sphagnumaquarosum) sőt, jégkorszak végi maradványnövények (reliktumok) is, például a lápi nádtippan (Calamagrostis stricta) vagy a rostos tövű sás (Carex appropinquata). Egy ritka tőzegmohafaj (Sphagnum fimbriatum) is maradt még mutatóban, amely már nagyon ritka vendég az érmelléki mocsárvilágban.

Ezt a pár hektáron elterülő kis természeti csodát majdnem minden oldalról mezőgazdasági terület veszi körül, amely minden évben egyre nagyobb fenyegetést jelent a láp számára. A földtulajdonosok ugyanis minden alkalommal egyre nagyobb részt próbálnak felszántani a láp széléből, mit sem törődve az itt rejtőző természeti kincsekkel.
Ugyanakkor nem csak az emberi nemtörődömség és hanyagság a lápvilág legnagyobb ellensége, ezen kívül maga a természet is veszéllyel fenyegeti a Csíkos-tavat. Ez a veszély nem más, mint a természetes feltöltődés (szukcesszió). A szukcesszió lényege, hogy hosszú idő elteltével, az élőhely megváltozásával a különböző növénytársulások felváltják egymást, egészen új képet adva egy bizonyos területnek. Már szó volt arról, hogy maga a tó teljesen eltűnt, egészen elborította a lápi növényzet. A lápot viszont szépen lassan elborítják a bokorfüzesek, a füzeseket lassan fák váltják fel, a fákat kivágják és idővel a területet megmunkálva a régi lápvilágnak hírmondója sem marad.
Azonban ne felejtsük el, hogy a szukcesszió egy természetes folyamat és nem egyik napról a másikra következik be. Amennyiben pedig az emberi nemtörődömséget és oda nem figyelést kiiktatnánk és egy ilyen a térségben egyedülálló kinccsel odaadóan és megbecsülve bánnánk, sok mindenki megcsodálhatná.

Igaz, hogy pár évvel ezelőtt védett területté nyilvánították és ezzel a veszélyek egy részétől (fakivágás, lecsapolás) megóvták. Ez azonban nem elég. Ésszerű volna, hogy egy ilyen, a maga nemében és az országban is egyedülálló lápot elérhetővé tenni az érdeklődők számára. Érdemes volna fapallókkal kirakott tanösvényt készíteni és hozzáértő szakemberekkel karbantartani a területet, mint ahogy azt a székelyföldi mohos lápnál is teszik.
Biztos, hogy a városban lakók nagy része csak nagyon keveset hallott a Csíkos-tóról és nem is sejti, hogy milyen természeti csoda van a közelében, pedig itt található karnyújtásnyira és várja, hogy megismerjék és törődjenek vele” – írja a székelyhíd középiskola egykori diákja szűkebb pátriájáról.

S ha még az érkeserűi, valamint a mihályfalvi tőzeglápok növényritkaságaival is törődne a hazai természetvédelem, igazi turisztikai közkinccsé lehetne tenni eme ősi lápvilág spontánszerűen konzerválódott szigeteit.

Utóirat:

A napokban olvastuk a hírt, miszerint a nagyváradi ECOTOP természetvédelmi egyesület 3,6 millió lej finanszírozást nyert az infrastrukturális operatív programon keresztül a Csíkos-tó és környékének (Natura 2000) konzerválására. Viszont  mire ezt a szervezet tető alá hozta, a Dăncilă-kormány a 2005 /195. számú környezetvédelemre vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet felülírta, ami abban nyilvánul meg, hogy megszüntették az effajta egyesületek hatáskörét a védett területekre vonatkozóan.

Vagyis ismét patthelyzetben a rezervátum.

Sütő Éva

Facebook
Érintő hírportál