Az utolsó garasig
Hogy meddig mehet el Romániában a pénzügyi terror, annak csak a Jóisten a megmondhatója. A minap az egyik turkálóban – amit nálunk tréfásan csak Chanel- vagy Dior-Háznak hívnak – az egyik vásárlónak szüntelen csengett a telefonja. A mellette turkáló ismerőse nem állhatta meg, hogy rá ne rákérdezett, miért nem veszi fel. „Azért, mert a bankok zaklatnak néhány napos késés miatt. Egy havi elmaradás után a fővárosi behajtó cég is „forró drótra” kapcsolt velem, és naponta megkérdezi, mikor hozom egyenesbe a tartozásaimat. Már tisztáztam velük, akkor tudok fizetni, amikor a lehetőségeim megengedik. A családban ketten is elvesztettük a munkahelyeinket, átmenetileg fizetésképtelenekké váltunk. A munkanélküli segély, amit a család kap, éppen annyi, amennyit oda kellene adnom nekik havonta. Hát nem vagyok hajlandó a család szájából az üres kenyeret is a bankok pénztárába vinni. Ne csak én érezzem a politikum által előidézett válságot, érezzék a pénzintézetek is, hisz az eredeti szerződésben szereplő részlet amúgy is akkorára nőtt, hogy szinte már ki sem futotta a fizetésből. Annyi kezelési költség, annyi kamatemelés, késedelmi kamat, meg miegymás jött hozzá, hogy egyszerűen követhetetlen. Az emberek önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe. Ha a román állam úgy gondolja, az ő rossz szociális és pénzügyi politikája miatt az emberek feje felől a tetőt is el lehet vinni, ám tegyék! Ha van rá hivatalos eljárás, alkalmazzák, de ne zaklassanak egész nap. 10-15 telefonhívás már zaklatásnak tudható be.”
A napokban az egyik román hírcsatornán közzé tettek egy felmérést, miszerint az országban több olyan megye is létezik, ahol a lakosság hetven százaléka fizetésképtelenné vált a bankintézetek felé. Az utóbbiak viszont könyörtelen hadjáratot folytatnak az állás nélkül maradt emberek ellen, akiknek a napi betevőjük sem biztosított, a havi rezsi befizetéséről nem is beszélve. „Ebben az országban az utolsó garasig, mindent elvesznek az emberektől. Koldussá tettek bennünket a „hozzáértő politikusaink” – hangzik az emberektől.
Euró-milliárdok sikkadnak el az adófizetők megnélkülözött, sanyarú pénzéből, miközben a kórházakban a gyógyszerhiány, az otthonokban meg az éhség és a hideg szedi áldozatait.
A pénzintézetek ellen semmi sem védi az állampolgárokat. Vannak olyan esetek, amikor a teljes kifizetett hitelt pár száz lejes tartozás vagy kamat miatt eladják a behajtó cégeknek, az eredeti összeggel együtt, ami a szerződésben szerepel – büntetlenül.
Sütő Éva
