Barangolások Váradon

Barangolások Váradon

Ma délelőtt villamosra várva, úgy döntöttem, csinálok néhány fotót a „Sas alatt”. A villamos nem jött, én meg bementem… Bár ne tettem volna! Pandémia ide, tiltások oda, ez a gyönyörű jelképe városunknak, egy rideg, kihalt, szép monstrum benyomását kelti. Mit mondjak, rosszul éreztem magam. Emlékszem, az elmúlt rendszerben, amikor még nem volt piacgazdaság, az állami kereskedelem boltjai foglalták el az üzlethelyiségeket. Ahogy mentem befelé a térről, megpróbáltam felsorolni a boltokat, amik a passzázsban voltak. Balra volt ugyebár a „Nagyalimentár”, jobbra meg a Cafe Bar, aminek emeleti helyisége is volt!

Utána következett az üveg és porcelánbolt, majd a „Libraria”, végül a kanyar előtt a cipőbolt, ami két bejáratú volt. A másik oldalon a talponálló, majd az átjárós cipő és konfekció bolt. Itt jön egy fehér folt, mert már nem jutott eszembe, hogy mi volt a Puskin mozi két kijárata között. Aztán a sarkon a trafik, ha jól emlékszem. A hatalmas csillár alatt megálltam és odaképzeltem magam elé a Consignatiót, ami mindkét oldalon elfoglalta az üzletsort. Balra a bútorosztály a földszinten, az emeleten pedig az elektrotechnika volt, emlékezetem szerint. A Zöldfa utcai kijárat jobb oldalán egy kisebb boltra emlékszem… Mintha rövidárut árultak volna! Vagy „Artizanat” volt? Mert utána a nagy bútorüzlet következett, aminek a pincéjében is bútorok voltak. Szemben a „Consignatio” az érdekesebb áruk osztályával. Emlékezetem szerint volt itt nercbundától, nippeken és festményeken át, kerékpárig minden, mi szem, szájnak ingere! Aztán filmszakadás lett, mert a bábszínház bejáratán kívül több üzletre nem emlékszem, pedig még minimum, kettő kellett legyen! Talán te, kedves barátom, segítesz nekem!

De nem is ezért írtam ezt a kis szösszenetet, hanem azért, mert már századjára, ezredjére döbbentett meg az a hatalmas, rideg üresség, ami ebből az ékszerdobozból árad! Emlékszel olvasó, valamikor ha délutános voltál a melóban, évszaktól függetlenül „feljöttél” a városba, benézni a könyvesboltba, vagy (amikor még árú is volt, nem csak konzerv és hal) vásárolni ezt-azt a „Nagyalimentárba”, esetleg őrölni tíz deka kávét, a talponálló ablakában álló két daráló valamelyikén! Vagy benéztél a „konsziba”, elábrándozva arról, hogy milyen magnót, vagy fényképezőgépet tudnál venni, ha spórolt pénzed volna… Ha délelőtt építetted a szocializmust, ugyanezt megtetted délután. Na, nem minden nap, de valld be, elég sűrűn!

Ez most nincs. Nincs már hova menni ebben a gyönyörűséges épületben!

Később, már a villamoson ülve, azon gondolkodtam, mikor lesz ennek a városnak egy olyan polgármestere, vagy tanácsosa, aki azt javasolja, hogy Nagyvárad városa, vásárolja meg a Fekete Sas Palota minden lakását és üzlethelyiségét és adja vissza eredeti rendeltetésének! Legyen benne egy ötcsillagos szálloda, egy gyönyörű színházterem, és fényes, világmárkákat árusító boltok sora, úgy mint most, a bádogfalú plázákban. Csak persze igazi, világvárosi szinten, profi ügy- és üzletvezetéssel, nem amatőr, botcsinálta menedzserekkel. Aztán kellenek a vérbeli kereskedők, akik nem egy év alatt akarnak milliárdosok lenni! A hely adott, az ötlet ingyen volt, rajta hát, népesüljön be az a százegynéhány éves galéria!

Farkas László, Nagyvárad

Facebook
Érintő hírportál