Elkényszeredett viadal Mihályfalván

Elkényszeredett viadal Mihályfalván

A Nyakó József polgármester által szombaton kierőltetett Részek viadala, amely a hetedik lenne tán a sorban, ha igaz, mert megesett, hogy a rendezvény egyik „fontos” embere vérre menően összemarakodott a többiekkel egy-két versenypont ürügyén, így a nagy össznépi móka két-három év után már csak néhány bográcsos megfőzésére és bekanalazására zsugorodott. Azóta is minden évben elég felemásra sikeredik az elején szebb napokat is megélt vigadalom, melyért a polgármester 2015-ben Beöthy Ödön pártkitüntetésben is részesült.

Ezt az utóbbi elkényszeredett szombati valamit is nem a maga egyre fogyatkozó népszerűségével magyarázta, hanem azzal, hogy a kultúrcsoportok házon kívül voltak. Akiket ki lehetett volna dirigálni, hogy lássuk, milyen szép is a nagy felhőtlen össznépi összeborulás, amelyet olyan lazán szét tudtak verni a saját klikkbéli társai. Persze ezt nem így tálalják. Hanem úgy, hogy Mihályfalván már csak besavanyodott emberek élnek, akik nem akarnak felhőtlenül szórakozni a költségvetésből mintegy 12 ezer lejes fizetést zsebre vágó polgármesterrel, akinek a hátát még néhány vállalkozás is támasztja. Nem és nem akarnak zászlókat lengetni és ráfos szekeret tolni azok a külföldön már nem boldoguló és itthon lebzselő idősek, betegek és az ötleteire nem vevő középiskolások sem, akiknek néha még egy üdítőre sem futja a szüleik cipőgyári fizetéséből. És nem jön az a megátalkodott polgári réteg sem (hogy maradt volna mind a Baragánban!), nem mintha óhajtaná őket, de legalább többet mutatnának a fotókon.

Emlékszem, az első ilyen viadalon (2013) a jó hangulat még akkor sem akart szűnni, amikor a polgármesteri záróbeszéd folyt, aki azzal fejezte be mondandóját, hogy a politikától, nemzetiségtől, nemtől, kortól független találkozó ez, ahol csak egymás között voltak a mihályfalviak, és valamennyi városnegyed egy emberként szurkolt bevállalós „hőseinek”. A „felhozatal” megmutatta: minden negyednek megvannak a maga tehetségei, kvalitásai, még akkor is, ha eddig nem ismertük őket. Itt együtt húzott és erősített a tanárember, szobafestő, kocsis, autós, illetve a zenész és a nótázó, egyaránt.

Csakhogy 2014-ben már beszivárgott  a strandudvarra Szabó Ödön is, a következő esztendőben Cseke Attila körül villogott a pártvaku, majd rá egy évre a sok száz résztvevőnek már a töredéke sem akart felhőtlenül és „politikamentesen” szórakozni. Később már csak a civakodás és a szűk körű bográcsozás maradt az egész össznépi tréfás megmérettetésből, most szombaton pedig alig 40–50 ember állta a sarat a piac utcai ráfos szekértologatón, ugyanis a főnökhöz, a mindenkori pártemberhez való lojalitás mindenekelőtt!

Adná magát a szokásos költői kérdés is: vajon a jövőre nézve – választási év következik – elég lesz-e egy ilyen szintű kényszeredett bohóckodással, komédiázással megtartani a polgármesteri széket és a maradék tíz tulipános tanácsost, vagy tovább fogynak majd.

Ugyanis volt idő Érmihályfalván, amikor tizenhétből bizony tizenhét egyszínű volt…

Sütő Éva

(fotó: archív – 2013)

Facebook
Érintő hírportál