Érköbölkút – Miket rejtenek az érmelléki régi templomok?
„Isten hozta az érkezőt, béke a távozóval!” – áll a faragott kapuszerű táblán Köbölkút bejáratánál. A jövevény valószínűleg csak ritka madár ezen a tájon, de annál nagyobb megbecsülés az osztályrésze. Az Érmelléken mindenhol otthon érzi magát az emberfia, így a hepehupás dombra épült, különleges hangulatú falucskában is.
Amint a dombok beengednek a falu szívébe, az Érmellékre jellemző lélekmelengető panoráma tárul az érkező elé. A békés, múlt század közepét idéző halkléptű utak, békességes házak, szelíd mosolyú lakók, a helyre oly jellemző nyíltsággal üdvözölnek minden idelátogatót. Errefelé csendesebb idők járnak, mint kint a nagyvilágban. A dombra épült istenháza már messziről látja az idegent, aki szinte ösztönszerűen arra irányítja lépteit. Ezen a környéken már évek óta Czondi István lelkipásztor visel gondot a mintegy kilencszázas lélekszámú református gyülekezetre.
A régi Köbölkút régi lakói
A falu egykoron a Köbölkúti nemesek birtoka volt. Létezését először az 1200-as évek végén említik a krónikaírók. 1552-ben már huszonkét portája van. A 19. század végéig a Bónisoknak, a Dráveczkyeknek, az Ottlikoknak, a Rhédeyknek, a Vásárhelyieknek, Komáromyaknak, a Varjúknak voltak itt nagyobb birtokaik. A 20. század elején már csak a Bónis és a Varjú családnak voltak kiterjedt domíniumaik a falu határában. A reformációt követően 1604-ben már virágzó református egyházközségként szerepel a feljegyzésekben. Régi középkori templomát többször is felújították, tornya a feljegyzések szerint 1851-ben épült hozzá. Bónis Zsófiának és a mihályfalvi Bernáth Lászlónak 1768-ban született fia, Gedeon, feleségül vette Boronkay Anna Máriát, akivel 1790. május 12-én e falak között kötött házasságot.
Csupa történelem
Czondi tiszteletes szerint a falu még mindig homogén magyar településnek számít, csak néhány román nemzetiségűt ismernek és mintegy kétszáz romát. Az egyetlen gond, hogy itt is fogy a lakosság, a kilátástalanság nagyúr. A föld jelenti itt is az egyetlen megélhetést, mint minden érmelléki faluban. A második világháború óta csak apad a falu lakossága. A történelem mindig tizedelte a helybélieket. Hol a koncentrációs táborok, hol a kényszermunkatáborok sarcolták a lakosságot. Most a gazdasági válság és a szociális politika. Jelenleg számos kiürült porta árválkodik a faluban – mondják a helybéliek. Ám Köbölkút igazi nemzeti értékeket rejt. Úgy konzerválta ezeket, hogy a mai napig is szolgál meglepetésekkel. A padozat helyett még mindig földes református templom falán ifj.
Gyalókay Lajos emléktáblája áll, aki 1855-ben született Érköbölkúton, és aki a Bihar Megyei Régészeti és Történelmi Egylet alapító tagja és titkára volt. Azonos nevű édesapja (1825–1899) az 1848-as szabadságharcban szerzett századosi rangot magának. Egyike volt azoknak, akik a segesvári csatában még látták Petőfit.
A fegyverletétel után sokáig bujdosott, majd Köbölkúton gazdálkodott. Petőfivel kapcsolatos visszaemlékezéseit a Hazánk című lapban jelenteti meg 1897-ben. A feljegyzések szerint az 1848-as esztendő utolsó napjaiban a szabadságharc idején, az Országgyűlést áthelyezték Debrecenbe. Bónis Sámuel képviselőt azzal bízták meg, hogy a szentkoronát biztonságosan Debrecenbe szállítsa. Elővigyázatosságból azonban Szolnokról először Köbölkútra érkezett e nemzeti ereklye. Itt töltött egy éjszakát Bónis László kúriáján, ahol a pajtában el is ásták arra az éjszakára.
Egy régi templom ereklyéi
Oroszi Kálmán lelkipásztor, egyházmegyei levéltáros szerint Köbölkút két esperest is adott az idők folyamán az egyházmegyének: 1728–1732 között Gyöngyösi Árva Istvánt, valamint 1872–1880 között Pap Gábort. Bár az érmelléki egyházmegyéhez tartozó legöregebb templomaink eredeti vagy átépített formájukban az érábrányi (a 13.–14. századi premontrei kolostor romja), a micskei, az albisi, a tóti, a székelyhídi, a margittai, a vedresábrányi, a bályoki, az érbogyoszlói és az érsemjéni, a köbölkúti istenházát is már a 13. században templomos helyként említik a történetírók.
Köbölkúton jártunkkor Czondi tiszteletes egy egyházi „aranykönyvet” mutatott, melyben igazi kuriózum számba menő feljegyzések voltak. A falu egyik uradalmi családjának tagja, Bónis Sára és férje, Czapp András például 1923-ban húsz ezer lejt adományozott a templom harangjára.
Egy 1926-os bejegyzés szerint „Sulyok István püspök úr kíséretével generális vizitációt tartott”. Egeresi Gábor gondnok pedig egy gyönyörű ónból készült kannát is mutat, amelyet özv. Csapó Jánosné 1885-ban adományozott a templom javára, ebben tartották az úrvacsorai bort.
Egy régi szeptemberen
De van egy igazi történelmi bejegyzés is 1940. szeptember 7-i dátummal, mely így szól: „Az anyaországhoz visszacsatolás napja. A felszabadító sereg egy huszár díszszázada Bertalan Ottó alezredes vezetésével vonult be reggel 7 órakor 16 lovas legény vezetésével. Ott a falu apraja-nagyja. A piactéren várta a nép az érkezőket, kiket már előtte való egész napon ünnepi díszben várt. (…)”
A köbölkúti orgona előtt korabeli tábla hirdeti: „Csónki Ferencz özvegye, született Galambos Juliána asszony közösen szerzett, Istennek köszönt javaikból az 1905-ik évben” építették. A kazettás mennyezet, a boltíves üreges karzatmegoldás, valamint az egyedi téglaépítésű szószék igazi érdekessége a templomnak, valamint az egyházmegyének. Czondi István tisztában van azzal is, a lelkészi hivatal levéltára rengeteg ismeretlen adatot rejt mind e mai napig. A feledésbe merült dolgokat mindig a templomok őrzik legtovább.
Sütő Éva / Érmellék, szerelmem 2013 (részlet)
