„Erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy szóljak”

Erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy szóljak”

Mai nagyváradi sajtótájékoztatóján több aktuális témát is érintett Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Elöljáróban szólt pár olyan közelmúltbeli eseményről, amelyekben személyesen is érintett volt.

Irodájának szervezésében emlékeztek meg múlt pénteken a 125. éve született Olosz Lajosról, a költő nevét viselő nagyzeréndi irodalmi kör tagjainak és mentoruknak, Csanádi János nyug. magyartanárnak, közírónak és helytörténésznek a közreműködésével. Utóbbi a személyesség hitelességével szólt tűnt idők tanújaként a Partium nagy költőjéről, aki a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka is volt, de 1960-ben lemondott e tisztségről, tiltakozásul az egyházára nehezedő diktatórikus nyomás ellen.

Október 1-jén Mága Zoltán hegedűművész és zenésztársai adtak nagysikerű jótékonysági koncertet a váradolaszi templomban, amely hangverseny egyben a magyar forradalmi emlékhónap zenei nyitányának is beillett. A világhírű előadó ötmillió forintnyi saját adománnyal támogatja az erdélyi hátrányos helyzetű iskolásokat, egymilliót a Krassó-Szörény megyei magyar szórványnak ajánlott fel, a 7500 lejnyi perselypénzt ugyanezen célra gyűjtötte az esemény szervezője, Tőkés László parlamenti irodája.

Erdélyi képviselőnk megemlítette még, hogy hétfőn az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén felszólalt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc közelgő 60. évfordulója alkalmából, mondván: az Európai Közösség egyik legfőbb alapértéke a szabadság, méltó hát, hogy közös történelmünk egyik legkiemelkedőbb eseményeként emlékezzünk meg a magyar ’56-ról és azokról, akik életüket áldozták a szabadságért. „Az ő példájukat követve kell folytatnunk harcunkat minden elnyomó hatalom és totalitárius rezsim ellen” – emlékeztetett Tőkés László az európai törvényhozásban.

Az október 2-i magyar népszavazás kapcsán elmondta: nem úgy tevődik fel a kérdés, hogy sikeres vagy kudarcos volt-e a jogilag érvénytelen, de gyakorlatilag nagyon is sokat mondó eredménnyel zárult referendum. Egy olyan igaz ügyben mutatott páratlan egységet a határon inneni és túli magyarság, ami megérdemli a legteljesebb támogatást. Szinte előzménytelen nemzeti egység bontakozott ki az ország, a haza és népünk, közösségeink és családjaink, hagyományaink és értékeink védelmében – ezért is oly visszataszító a nemzetidegen elemek erősködése, amivel semmissé tennék a megnyilvánult népakaratot. Nem lehet gyurcsányi módra kétfelé sántikálni – mondta Tőkés László –, vagy a nemzettel, vagy ellenében lehet csak haladni.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként elmondta a sajtótájékoztatón: az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt derekasan kivette a részét mind a kvótareferendumon való mozgósításból, mind a szükséges felvilágosításból, mind pedig az erdélyi voksok begyűjtéséből. Munkatársai és hívei ezzel a határok fölötti magyar nemzetegyesítés nemes folyamatát segítették elő, tartalommal telítve a kettős állampolgárság intézményét.

A továbbiakban Tőkés László a közelgő parlamenti és egyházkerületi választásokról fejtette ki röviden véleményét, az erről szóló Nyilatkozatot csatoljuk jelen közleményünkhöz. Ami a decemberi romániai törvényhozói választásokat illeti, kénytelen megállapítani: az országot gúzsba kötő mérhetetlen korrupció már most rájuk vetül. A felmérések a kétes figuráktól hemzsegő posztkommunista erők fölényét prognosztizálják, köztörvényes bűnözők és deklasszált elemek készülnek ismét beülni a törvényhozásba. Sajnos az RMDSZ is készül futtatni hitelüket vesztett, erodált, korrupciós ügyekben vergődő politikusokat, dacára a fennhangon hirdetett újratervezésnek és megújulásnak. De olyanok is nyüzsögnek a szervezetben, akik valóságos szálláscsinálói Erdélyben a balliberális, nemzetidegen magyarországi politikának. A folyamatosan csökkenő szavazatszám és erősödő közéleti passzivitás is arra intené a szövetség vezetőit és maradék tisztes tagságát, hogy nézzen szembe önmagával, és legalább most, az utolsó órában vizsgálja felül a jelöltlistáit – ne indítson hiteltelen embereket a választásokon, ne engedjen teret a Bihar-szindrómának. Mert ebben a megyében „igaz ugyan, hogy Kiss Sándor, a ’keresztapa’ sűrű méltatások közepette megyei elnöki tisztségéből visszavonult – a parlamenti jelöltlistákon azonban Szabó, Biró és Cseke személyében ugyanazokat a régi-új arcokat látjuk viszont” – mutatott rá Tőkés László, de újságírói kérdésre válaszolva az egész RMDSZ-es „káderpolitikát” megegyezőnek vélte azzal, ami a korrupcióval átszőtt román pártok folytatnak. Ezért is támogatná a maga részéről azt, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt induljon el a választásokon: alternatívát kell állítani a jelenlegi romlott politikai osztállyal szemben.

Ami az egyházkerületi választásokat illeti, Tőkés László elmondta: a mindmáig kellően fel nem tárt titkosszolgálati múlt vetül rá egyházaink életére (is). Szomorúan kellett konstatálnia az utóbbi időkben előkerült adatok alapján, hogy saját utódja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület élén egykor együttműködött a Securitatéval, s mégis újabb püspöki mandátumra pályázik, holott korábbi megválasztásakor írásban ígérte meg: visszavonul, amennyiben fény derülne titkolt múltjára. Az EP-képviselő egy füzetben összegyűjtve juttatta el a püspökválasztásban illetékesekhez és tette le a nyilvánosság asztalára a Csűry Istvánt terhelő, eddig előkerült dokumentumokat (lásd csatolva „Amennyiben bármikor kiderülne…” címmel), azzal a megjegyzéssel: hét éve vár hiába arra az egyházkerületi átvilágító bizottság, hogy az illetékes bukaresti hivatal kiadja a volt szalárdi lelkipásztor szekus dossziéját. Tőkés László elismerte: bírálatok és neheztelések kereszttüzében fogalmazza meg kritikáit, kéri számon egyeseken a múltjukat és cselekedeteiket, szorgalmazza rendületlenül a tisztulást, az igazi rendszerváltást, de másként nem tehet. „Az 1989-es Temesvár lelkipásztoraként, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökeként, a romániai református egyház korábbi elöljárójaként felelősséggel tartozom mindazért, ami az erdélyi magyar politikai és egyházi életben történik” – közölte Tőkés László EP-képvisel sajtóirodája.

 

N Y I L A T K O Z A T

a küszöbön álló választások tárgyában

„Meddig sántikáltok kétfelé?” (1Kir 18,21)

Véglegesítette az RMDSZ a parlamenti jelöltlistáit – adja hírül a sajtó. A bihari RMDSZ bejutó helyre rangsorolt képviselőjelöltjei Szabó Ödön és Biró Rozália, szenátorjelöltje pedig Cseke Attila. A küszöbön álló királyhágómelléki egyházkerületi választások vonatkozásában pedig azt olvassuk, hogy a püspöki tisztségre Csűry Istvánnak nincs kihívója.

Már a helyhatósági választásokat megelőzően felhívtam a figyelmet arra, hogy mind az egyházi, mind a politikai közéletben tisztulásra és megújulásra van szükség. Annak előtte is és azóta is sürgetem magyar politikai életünk korrupciótól való megtisztítását és az egyházi és politikai közszereplők titkosszolgálati átvilágítását.

  1. Ez év június elején arra szólítottam fel Pásztor Sándor és Huszár István RMDSZ-es önkormányzati vezetőjelölteket, hogy nyilvános módon határolódjanak el az előttük járó és mögöttük álló Kiss Sándor–Lakatos Péter–Szabó Ödön–Biró Rozália-féle „Mecénás”-csapattól. Enélkül ugyanis mit sem ér az RMDSZ-pártkongresszus által meghirdetett „újratervezés” és az „új arcok” fellengzős politikája. Ehelyett azonban mi történt? Igaz ugyan, hogy Kiss Sándor, a „keresztapa” sűrű méltatások közepette megyei elnöki tisztségéből visszavonult – a parlamenti jelöltlistákon azonban Szabó, Biró és Cseke személyében ugyanazokat a régi-új arcokat látjuk viszont. Talál reájuk a szintén visszalépő Markó Béla mondása: „Azt kell feladatként rónunk azokra, akik utánunk következnek, hogy folytassák a mi munkánkat.” Az ugyancsak leköszönő Borbély László viszont így fogalmazott: „Egy kicsit hátrébb lépünk, de nem állunk félre, mert nem olyanok vagyunk.”

A mi bihari képviselőink, illetve jelöltjeink még a marosi pártvezéreken is túltesznek, mert sem félre nem állnak, sem hátrébb nem lépnek, hanem így folytatják – az általuk beáldozott – Kiss Sándor „munkáját”. Kár, hogy az Udvarhelyszékről kibuktatott, a spága-kultúrájáról elhíresült Biró Zsolt MPP-elnököt nem rokona mellé, a bihari parlamenti jelöltlistára igazolták át, hiszen igazából itt volna a helye…

A bihari RMDSZ korrupciós hátterének ismeretében még mindig nem volna késő, hogyha az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa felülvizsgálná előző döntését, és más, viszonylag tiszta jelölteket állítana a mostaniak helyébe.

  1. A püspökválasztásra térve, csak azt mondhatom, amit a mellékelt kiadványunk előszavában írtam: – most – Csűry István püspökön a sor, aki 2009-ben kelt püspökjelölti Nyilatkozatában kijelentette: „Tisztelettel kinyilatkozom, hogy soha nem voltam a román titkosszolgálat munkatársa. (…) Ezzel együtt, amennyiben bármikor kiderülne, hogy nyilatkozatom nem fedi a valóságot, azonnal és készséggel lemondok akár a jelöltségről, vagy később a tisztségről, amennyiben megválasztanak.” Az „Amennyiben bármikor kiderülne…” című füzet szaván fogja és komoly választás elé állítja a kihívó nélküli püspökjelöltet, de a választók Közgyűlése számára is nehéz helyzetet teremt. Egyházkerületünk ezt a súlyos erkölcsi, törvényességi és lelkiismereti kérdést aligha kerülheti meg.
  2. A két választás főszereplőinek összefonódása egymásra kiható módon mégcsak súlyosbítja a bihari–partiumi helyzetet. Püspökké válását követően Csűry István a csontja velejéig romlott bihari RMDSZ-nómenklatúra karjaiba kormányozta féltve szeretett Egyházkerületünket, mely azelőtt a romániai, illetve az egyházi rendszerváltozásban vállalt kiemelkedő szerepével tűnt ki. Viszonzásképpen az egyházunk templomaiban kampányolóRMDSZ Csűry legfőbb pártpolitikai támaszává vált – és ezzel zárult is a kör. Az Egyházunktól elkobzott Ady-központ elhíresült esete kirívó módon jelzi, hogy még egyházkerületünk meglopásában is cinkosságot vállalnak egymással. Többé vagy kevésbé Temesvár örökségét és szellemét mindketten megtagadták.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt elöljárójaként és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt tiszteletbeli elnökeként 1989-től, vagyis a kezdetektől fogva részese voltam a romániai-erdélyi politikai, társadalmi és egyházi rendszerváltozásnak. Éppen ezért súlyos felelősséget érzek magyarságunk és Anyaszentegyházunk mostanra kialakult helyzetéért. „Nem hallgathatok a Sionért, és nem nyughatom Jeruzsálemért, amíg föl nem derül igazsága, mint a fényesség, és szabadulása, mint az égő fáklya.” (Ézs 62,1)

Sokan kételkednek benne, hogy van-e értelme. Mások úgy vélekednek, hogy úgysem fog változni semmi. Olyanok is vannak, akik elítélnek az elmondottak miatt, mivel nem is igen értik, hogy miről van szó.

Mindezek ellenére erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy szóljak. Dixi et salvavi animam meam.

Nagyvárad, 2016. október 7.

Tőkés László

 

 

 

 

Facebook
Érintő hírportál