Érsemjén 48-as hadfia
Kazinczy Lajos, a széphalmi (Magyarország) születésű 1848-as honvédezredes, utolsónak tette le a fegyvert Zsibónál. 1820-ban született Széphalmon (Magyarország). Érsemjénhez a költő és nyelvújító Kazinczy Ferenc legkisebb gyermekeként kötődik. Ormai Auffenberg Norbert honvédezredes után a magyar szabadságharc történetében a tizenötödik vértanúként írta be a nevét.
Kazinczy Lajost (1820–1849), mint lázadó ezredest, huszonkilenc éves korában, azaz 1849. október 13-án, vagyonának teljes elkobzására és golyó általi halálra ítélte a hadbíróság. Az ítéletet az aradi várkapu előtti sáncban hajtották végre, október 25-én. Nyughelye és földi maradványai mindmáig azonosítatlanok. Valószínűleg az aradi vársáncban temették el. A jóval a világosi fegyverletétel után – 1849. augusztus 24-én –, Zsibónál (Szilágy megye) kapitulált honvédezredest, apjának szülőfaluja a maga mártírjaként tiszteli.
A szoborparkban állított csónak alakú fejfa után a helyi önkormányzat és a Székesfehérvári (Magyarország) Krajcáros Alapítvány jóvoltából, 2010-ben még egy emlékjellel gyarapodott Érsemjén. A falu, mely ilyen neves személyiségekkel gazdagította a magyar történelmet és közéletet.
Az avatóünnepségen részt vett a néhai Felsővásárdi Vitéz Emődy Dániel, a debreceni Pro Patria Alapítvány egykori elnöke is. A Kazinczy család vér szerinti rokona a családot érintő belső információkat is megosztott a hallgatósággal. Annak történetét is elmondta, miszerint Haynau személyes bosszúból nem végeztette ki Kazinczy Lajost a tizenhárom vértanúval egy időben. Mint mondta, a honvédezredesnek egy régebbi, Haynauval történt személyes konfliktusa miatt halasztották későbbre a kivégzését, azért, hogy az utókor ne emlékezhessen rá. Emiatt jeltelen a sírja is mind a mai napig. „A történelem bebizonyította: a nemzet a mulandóság fölé tudja emelni a maga hőseit, akár a vársáncból is” – mondta akkor Emődy.
Sütő Éva
