Fizetek, főúr! – két teltház is a szombati előadásokon
Szombat délután és este az érmihályfalvi Móka Színjátszó Kör korabeli dalokkal, prózával, versekkel, jelenetekkel, régi irodalmi zenés kávéházak hangulatát varázsolták a színpadra, nézőtérre a hazai közönség nem kis gyönyörűségére.
„Önök most egy rögtönzött kávéház vendégei, és egy időutazásra invitáljuk önöket. Képzeletben visszarepülünk a múlt század húszas-harmincas éveibe. Legalább is megpróbáljuk visszavarázsolni annak a korszaknak a hangulatát, amikor a nagy világégés sebei kezdtek behegedni – legalább is külsőleg – és a polgári élet újra pezsgésnek indult. Az emberek rájöttek, hogy van élet a háború után is, és ezt az életet ki is akarták élvezni. Ez volt a charleston, majd jazz korszaka, a sanzonoké, a kupléké. A pezsgő élet egyik fontos helyszíne pedig a kávéház lett. Írók, költők, zeneszerzők a kávéházakban vitatták meg dolgaikat, értékelték egymás alkotásait, sőt sok vers vagy híres írás egy-egy ilyen kávéházi asztalon látott napvilágot.
Nem áll szándékunkba idilli képet festeni azokról az időkről, csak néha jól esik elmenekülni egy olyan korba, amelyben nem a másodpercre beosztott napirend volt az életvitel meghatározója, amikor az emberek leültek beszélgetni embertársukkal, volt türelmük meghallgatni mások panaszát vagy akár örömének okát.
Rohanunk, hajszoljuk az életet, miközben okos telefonunk celláján nem vesszük észre a rácsokat. Legnagyobb ellenségünk a kiszabott idő. Nagy igyekezetünkben, hogy ezt az időt kijjebb toljuk, elrohanunk az élet mellett, a teremtett világ csodái mellett, pedig lehet ezek mind rajta lesznek azon a „számlán”, amit majd egy másik „Főúr” fog benyújtani nekünk…
Mai időkalandozásunk célja, hogy másfél óra erejéig egy képzeletbeli nyugodt, békés világba kalauzoljuk önöket az irodalom és a zene segítségével… – mondta többek között a műsor felvezetőjében Szabó János, az előadás rendezője és szervezője.
Majd a Móka-társulat mintegy százévnyit repítette vissza az időbe a „kávéházi asztaloknál ülő közönséget” a Fizetek, főúr!, A vén budai hársfák, Köszi, köszi!, Jóska, levelet hozott a posta…, Ne sírj, kislány! Odavagyok magáért, Öreg fiú dala, Tisztes őszes halánték, Stux, maga vérbeli párizsi lett!, Lesz maga juszt is az enyém!, Én minden nőnek tetszem…, Maga nős ember, vagy boldog… Gyere, te nímand! Muzsikusnak dalból van a lelke… Szívemben bomba van című dalokkal, lírai betétszövegekkel, amelyeket Keresztesi Judit, Geszti Ivett, Boros Emőke Blanka, Kulcsár Ágnes, Vaida Júlia, Sillye Ibolya, Szabó János, Boros József, Varga István, Gyenge Attila, Kecskés Zoltán adott elő, Darabont Aliz zongora és Terjei Loránd harmonika kíséretével. A főurat pedig, akinél a vendégek „fizethettek”, Hegedűs Attila „alakította” Vaida Júlia pikolólány segédletével.
Természetesen az időutazás végén a jól megérdemelt vastaps sem maradhatott el. Sem a délutáni, sem pedig az esti előadáson kávéházi asztal nem maradt vendég nélkül.
Fotóalbum az előadásról itt.
S. É.
