Hétköznapi korrupciókiáltások
Miközben a Romániában élők elsöprő többsége súlyos problémának tartja a korrupciót, legalább egyharmaduk élt a lefizetés, a csúszó- vagy hálapénzadás lehetőségével a megkérdezésük előtt eltelt egy évben. A társadalomban mélyen gyökerező rákfene gyógyíthatatlan, de sajnos gyorsan megtanulunk együtt élni vele.
Ugyanis bármennyire meg- és felrázóak a közelmúlt súlyos, közvetetten halálos áldozatokat is követelő történései és az elmúlt években országos mozgalmakká terebélyesedő megújulási szándékok, ebben a fonákjára fordított, beteges világban a korrupció bizony nemcsak öl, hanem életet is ment. Az átláthatatlan, erkölcstelen alvilági szabályok szerint működő rendszer kényszerítő ereje a jóhiszemű hétköznapi emberekben is megszokott, rutinszerű gesztussá kalapálja a borítékadást, amely – el kell ismerni – hónapokkal előrébb hozhat egy életmentő műtétet, áthághatatlan akadályokat gördíthet el az amúgy tisztességes egyéni és közösségi célok megvalósítása elől is a bürokrácia útvesztőiben. Nincs mit szépíteni: nemigen él Romániában olyasvalaki, aki sohasem hálált meg vagy intézett fű alatt ezt-azt.
A korrupció kultúrájának agresszív személyiség- és közösségformáló ereje óriási, hiszen a pillanatnyi előnyszerzés a mindkét fél csak nyer (win-win) típusú „üzleten” alapszik, ez a „módszertan” pedig olyannyira átszövi az élet számos területét, hogy sok esetben nem is ad választási lehetőséget. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a rendszer „választott fiai” olyanok, amilyenek, hiszen jó néhányuk (legtöbbjük?) mindent annak köszönhet, ami ellen küzdenie kellene. Egyértelmű, hogy a korrupcióellenes harcban nem lehet a vezető politikusokra támaszkodni: ez elsősorban belső elhatározás kérdése, no meg a következő generációk neveltetésbeli „ráedzésén” áll vagy bukik. Ilyen értelemben pedig minden olyan kezdeményezés rendkívül dicséretes, amely valamilyen formában rávilágít a sötét oldalra.
A Piaţadeşpagă.ro honlap például többek között arra invitálja a polgárokat, hogy közöljék, kit, hol, mennyivel és miért fizettek le – a működtetők távolról sem büntetni akarnak, csupán feltérképeznék, láttatnák a megvesztegetések Romániáját. Az önkéntes alapon szolgáltatott információk meghökkentőek: a sok ezer eurós lefizetések ugyanúgy, mint például az a tény, hogy manapság egy közlekedési rendőr 15 lejért is képes eltekinteni a büntetéstől. Ezek az adatok legalább annyira beszédesek, mint mondjuk a GDP-növekedésről szóló statisztikák, de az biztos, hogy a hétköznapi emberekhez előbbiek állnak közelebb, ezek vannak nagyobb hatással mindennapjaikra. A polgárok felelőssége, hogy – bármilyen módon is történjék – a mindent átszövő korrupciós ügyek nyilvánosságra hozatalával túlkiabálják a dübörgő gazdaságról, jólétről és tisztességről hadováló kormánytagok álságos országjelentéseit.
Páva Adorján / Krónika
