Hegedűs Attila szőlész-borásszal folytathattam beszélgetést, melyben igyekeztem fényt deríteni, honnan támadt a borászat ötlete, honnan szívta magába az ehhez szükséges tudást, ki ő az érmihályfalvi közéletben, valamint a közelmúlt eseményeit ecseteljük.
-Fel is tenném első kérdésemet. Kérem, mutatkozzon be és néhány szóban ecsetelje, mivel is foglalkozik!
-1964-ben születtem Érmihályfalván, a három fiútestvér közül én vagyok a legidősebb. Iskoláimat egészen a középiskoláig itt, Érmihályfalván végeztem, majd rádió-tévészerelői szakképesítést szereztem Nagyváradon. Jelenleg is ebben a munkakörben dolgozom, emellett helyi tanácsos is vagyok.
-Honnan támadt a borászkodás ötlete?
-Valószínűsíthetem, hogy a borászat bennünk, érmelléki emberekben szunnyad. Apai nagyapám,
- Hegedűs Gábor, Bihardiószegről származott, aki magával hozta a szőlő és a bor szeretetét. Mint tudjuk Bihardiószegen nagy hagyománya van a szőlészetnek és borászatnak, aminek fénykora Zichy gróf idejére tehető. Édesapám, ifj. Hegedűs Gábor, fejlesztette tökélyre a szőlőtermesztést családunkban. Számára a szőlő szeretete olyan mértékű volt, hogy a vele kapcsolatos bármilyen nehéz munka felüdülésnek számított. Hátteremhez tehát minden adott volt. Ehhez csak egy szikra kellett, amit Duka István mérnök úr adott nekem egy a borászatról velem és édesapámmal folytatott beszélgetésünk során: „Én ennek a fiúnak tüzet látok a szemében!”
-Honnan sajátította el a mesterség csínját-bínját?
-Tulajdonképpen autodidakta vagyok, de mindemellett számos segítséget igénybe vettem. A már említett Duka mérnök úr bátorított a kezdeti lépéseknél, és mind a mai napig kikérem a véleményét versenyek előtt. Könyveket olvastam, valamint a világhálón is böngészgettem a témában. Legtöbb tapasztalatra a borversenyeken tettem szert hibáimból tanulva és más borászokkal beszélgetve.
-Milyen eredményeket könyvelhetett el ezidáig a borászat terén?
-2009-ben vettünk először részt borversenyen édesapámmal, ami Bihardiószegen zajlott, ahonnan két bronzéremmel térhettünk haza. Ekkor célul tűztük ki, hogy két éven belül megszerezzük első aranyérmünket. Ez sikerült is 2010 májusában a Nyíló Akác Napok keretén belül megrendezett borversenyen. Az eddigi megmérettetéseken összesen 11 bronzérmet, 17 ezüst, 7 arany és 2011-ben Bihardiószegen egy nagy aranyéremmel lettünk gazdagabbak. 2013-ban beneveztünk a Bihar Megye Borásza 2013 versenyre, 23 másik borásszal egyetemben, ahonnan sikerült elhoznunk fehér száraz kategóriában az első díjat. Ezen elismerés átvételét sajnos édesapám már nem érhette meg.
-Mutatkozik-e kereslet a borokra illetve milyen helyi vagy nemzetközi kapcsolatokra tett szert a borászat berkein belül a kezdetek óta?
-Mivel a bor egy nemes ital és vannak igényes fogyasztók, úgy vélem, mindig lesz utánpótlás az érdeklődőkben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a különböző rendezvényekre érkezett meghívások: augusztusban a Debreceni Borkarneválra kértek fel, hogy mutassam be az érmelléki borokat, szeptemberben Hajdúhadházán vettem részt borbemutatón, legközelebb pedig a Debrecen melletti Lilla tanyán tartok majd bemutatót egy gasztronómiai termékbemutató keretén belül. Legmesszebbre Brüsszelbe sikerült eljutnom, ahol a híres csipkebogyóágyas pálinkával és boraimmal képviselhettem az Érmelléket 2013 júniusában.
-Végezetül: mit üzen a fogyasztóknak és az ifjú, leendő borászoknak?
-Először is hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak nagyszüleimnek, szüleimnek, családomnak és mindazoknak, akik segítettek abban, hogy támogatásukkal sikerült elérjem ezt a szintet és töretlenül tudom tovább folytatni ezt a szép szakmát.
A nemes nedű fogyasztását javallom, tudniillik közösségkovácsoló és hangulatfokozó „hatása” mellett gyógyhatását sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ami orvosilag igazolt. A vörösborok fogyasztása a szív- és érrendszeri megbetegedéseknél, a fehérborok a Parkinson-kór kialakulásának megelőzésében ill. lefolyásának lassításában nyújthatnak hathatós segítséget.
Az ifjú borászoknak elsősorban kitartást kívánok, szükségük lesz rá. Ne feledjék, hogy gerincesség és pontosság szükségeltetik ezen szakmához. Ugyanakkor óvva intek mindenkit attól, hogy borokat másoljon, megvan a saját terroirunk (gyűjtőfogalom: táj, talaj, fajok, éghajlat) –az Érmellék a maga homoki karakterével- alkossuk meg a saját, ránk jellemző bort. És ne feledjük, hogy a pohárban csillogó bort akkor vihetjük tökélyre ha a szaktudás mellett a szívünket és lelkünket is beleadjuk.
Kecskés Zoltán
2013 Október 26
