Őszanyó

Pergamenszín levelekre
vérrel írt a szelíd ősz,
tapintatos, sose nyegle,
korosodó, jó dizőz.

Névjegykártya az a levél,
mellyel bejelentkezett,
a színpadon ő is megél,
sőt, kivágja a rezet.

Bár nem tudja lepipálni
a tavaszt, vagy a nyarat,
jöhet fagy, történjen bármi,
az emléke, megmarad!

Fény előtte, köd utána,
és jöjjön bár kerge tél,
csípős szél és nagy burána
majd mind őróla beszél.

Ritkán húzzon fejünk felett
a gondfelhő-gomoly át,
őrizzük hát, amíg lehet
szép, nagymamás mosolyát!