Rajzanak a harlekinkaticák és a bodobácsok
A harlekinkatica (Harmonia axyridis) a katicabogarak (Coccinellidae) caládjába tartozó, ragadozó bogár. Kelet-Ázsiában őshonos, sok színváltozatban fordul elő. Az őshonos Hétpettyes katicabogárhoz (Cocinella septumpunctata) és Kétpettyes katicabogárhoz (Adalia bipunctata) hasonlóan főként levéltetvekkel táplálkozik. Mivel nagyon hatékony ragadozó, a levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából először az Egyesült Államokba, majd több nyugat-európai országba is behurcolták. Hamar megtelepedett, hozzánk is kelet felől repült be, saját szárnyain. Rendkívül nagy gondot okoz Amerikában és Európában – így nálunk is –, hogy kiszorítja az őshonos katica fajtákat. Magyarországon 2008 februárjában találták meg először, mára már igen elterjedt. A kétpettyes katicabogárhoz hasonlóan a fák lombkorona szintjében él, ezért erre a fajra különösen nagy veszélyt jelent.
A katicabogárfélék (Coccinellidae) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. A világszerte nagyjából hatezer fajt számláló csoportnak Európában 207, Magyarországon 90 képviselője él.
Változatos életmódot élő fajok tartoznak a családba, a csoportban mezőgazdasági kártevők és a biológiai védekezésben használt fajok is előfordulnak, de a fajok többsége gazdasági szempontból közömbös.
Verőköltő bodobács
A feltűnő, piros-fekete mintázatú verőköltő bodobácsok különleges nevüket onnan kapták, hogy a legelső tavaszi rovarok közé tartoznak, már a gyenge napfényben is tömegesen mutatkoznak, azaz a tavasz, a verőfény hírnökei. Általában kőfalakon, fatörzseken sütkéreznek, akár százas csoportokban. Ha megmelegedtek a hosszú tél után, rögtön nekiállnak az új bodobács-nemzedék életre hívásának: a potrohvégükön összetapadt párok erősebb tagja mulatságos módon hurcolja maga után a partnerét. A verőköltő bodobács egyébként nevével ellentétben nem a bodobácsok (Lygaeidae) rokona, hanem a verőköltő poloskák családjának tagja. Népnevei között szerepel még a katonabogár, a suszterbogár, (Az elnevezések többek között azért is helytelenek, mivel nem a bogarak, hanem a poloskák közé tartozik.) Ez a poloskafaj nem áraszt kellemetlen szagot, illetve nem is csíp. A verőköltő bodobács nem tartozik a kártevők közé, telelőhelyet keresvén mozog tömegesen. A házfalakat, napsütötte párkányokat tömegesen lepheti el, időnként téli időszakban is. Jól kivitelezett szúnyoghálókkal megakadályozható a beltérbe való bejutásuk. Csak akkor javasolt ellenük rovarirtással védekezni, ha nagy számban sütkéreznek a falon, továbbá ha bejutnak a lakótérbe. Kárt itt sem okoznak, undor keltésükkel azonban zavarják az emberek nyugalmát. A házfalon tartózkodó példányokat tartós és taglózó hatást egyaránt biztosító irtószeres permetezéssel pusztíthatjuk el. Mint minden kültéri rovarnál, teljes 100%-os védelmet itt sem lehet biztosítani, nem is ez a cél. A bodobácsok számát arra a szintre kell visszaszorítani, ami már nem zavaró az embernek.
