Sajnálat, szánalom
Ünnep, különösképp karácsony előtt, kedves sorstársaim, majd minden ember kicsit visszafogja magát, magába vonul. Ezt tettem én is, kivárva az ünnep múlását, pedig történt pár említésre méltó dolog.
Karácsony előtt egy összejövetelen egy magát, annak okán, hogy az RMDSZ helyi szekértolója, bölcsnek, okosnak hívő, tudó valaki azt találta a fejemhez vágni, hogy én az RMDSZ-t és az egyházat mocskolom! Persze, hogy nem érthetek egyet állításával, hiszen a kritika az nem mocskolódás csak az ő és főnökei szemében. Ami meg az egyházat illeti, tudtommal a püspök és azon papok, akik a beolvadáshoz, elveszéshez vezető RMDSZ politikát támogatják, nem egyenlők az egyházzal! Bármennyire is szeretnék a világ felé mutatni! Az egyház a szeretetről, az emberi egyenlőségről szól. Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy politikai és vallási vezéreink szeretetére, jóindulatára legyünk utalva. Nem RMDSZ pártiak! Jó párszor már megtapasztaltuk mit jelent a püspök urunk és kiszolgálói kereszténysége, illetve a Bihar megyei RMDSZ és aktivistái magyarsága. Én, mint egyszerű református magyar ember nem vállalom az ő általuk mutatott „kereszténységet”, sem pedig „magyarságot”. Emberségről, tisztességről ne is beszéljünk! Nem sorolom keresztényhez, magyarhoz nem illő tetteiket, félő erre ez az év már nem lenne elég…
Karácsony előtt jelent meg az egyik megyei lapban Szabó Ödön RMDSZ-es politikus „számadása”. Ő nem volt tekintettel a Jézus várásra, elcsendesedésre, az újjászületés meg igazán nem lehet téma számára. Nyolc oldalas pöffeszkedését karácsonyi ajándéknak, vagy ünneprontónak szánta?! Bevallom, nem olvastam el, ismerem az illetőt, számomra már rég nem hiteles. Régi kommunista emlékek, gyomorforgató fogásait juttatja eszembe jelenése. Az akkori rezsim minden jellemzőivel.
Határoknak nekimenő fiatalok, romokba omló kulturális, szellemi élet. Tetőfokán a beolvadás és a mi Ödönünk meg eteti a népet, nyomja a sódert a tátott szájakba. Adja a semmit a tapsoló, voksoló kezekbe. Hát ide jutottunk feleim? Ne higgyétek, hogy gyűlölök valakit, még nem is haragszom, már rég túl vagyok ezeken az érzelmeken. Sajnálom és szánom, hogy ide jutottunk. Egy olyan ember áradozik sok szépről, jóról, sokszor összefogásról, meg egységről hazudva, bratyizva az egyház vezetőivel, aki a más magyarokat legyilkosoz, ugye emlékszünk még az esetre. Vagy leárulózza a nem pártjára szavazókat! Közben meggazdagszik belőle! Jobb helyeken az effélék már rég nem kívánt személynek lennének nyilvánítva, még a nemzeten belül is! Nem Biharban, nem Erdélyben és nem a ma Romániájában! Hogy ki áll mögötte és kinek az érdekeit szolgálja, lenne pár tippem… Tény, hogy a bukaresti román parlamentben nagy szükség van az Ödön-féle magyarokat megosztó, bomlasztó román politikusokra.
Megnyilvánulására visszatérve, a kommunistáknál a legnagyobb propaganda és médianyomás a vég kezdetét jelentette. Remélem nála, náluk sem lehet ez másképp, elődeik sorsát nem kerülhetik el ők sem. Legyen az ő gondjuk, csak az eltelt a bihari, erdélyi magyarság számára mérhetetlen károkat okozó huszonhét évet sajnálom, szánom, meg azokat, akik hitték, hiszik a sok hazugságot, képmutatást.
Gábor Ferenc, Köröstárkány / Reggeli Újság
