Sírok a bozótban
A temető történelem. Nyitott könyv holtakról, élőkről, jelenről, jövőről. Az érmelléki sírkertekben több száz éves sírokban művészek, költők, egyházi méltóságok, tanítók, régi nemesi családok, hadfiak, feltalálók, mecénások, grófok, bárók, császári és királyi kamarások és minden rendek urai nyugszanak. Többnyire bozóttal benőtt hantok alatt álmodnak tovább az életről…
Az érmelléki temetők sárga homokdombjain hamar sarjad az akác, az orgona. Májusban szinte súlyos a levegő a lila, majd később a fehér fürtös virágok erőteljes aromájától. Nyáron a temérdek petúnia pasztellillata lengi be az örök csendet, majd így október végén, november elején kerülnek ki az év utolsó virágai is, a krizantémok. A rengeteg apró és nagy bolyhos, jellegzetesen fanyar-kesernyés illatú virágok, a gyertyák, mécsesek, valamint a késő őszi avarravatal nem is jó másra, csak az emlékezésre…
Az igazi elmúlás
A temetőkben jól megfér egymás mellett az idő és a tér, földi viszonylatban pedig a történések, a jó cselekedetek, a bűnök, a megbocsátások, az elszeretett szerelmek. A „nyersnyakas, zsombékos nemzetség” is – mint ahogyan Kaffka Margit nevezi a Színek és évek című regényében az érmelléki láplakókat – megvívta a maga kis viadalát az élettel, ösvényt taposva magának a túléléshez, jogot formálva ezzel a megmaradáshoz eme mostoha tájon. Nagynevű nemesi családok, bohémek és hadfiak, lelki vezetők, népművelők és kiváló gazdálkodók sírjaira, kriptáira még gondot viselnek néhol, de sokak sírjait már alig vagy egyáltalán nem lehet a bozóttól megközelíteni. Az orgonák és akácok sarjai mögött ott lapul a valódi elmúlás is.
Mit rejt a bozót Gálospetriben?
Köztudott, a mihályfalvi Bernáthoknak nagy szerepük volt az 1848–49-es szabadságharcban. A császári megtorlás idején el is veszítették birtokaikat, hatalmas kúriájukkal együtt, melyet a császárhoz lojális Bujanovicsok kaptak meg. Bernáth Vincének Érköbölkúton és Gálospetriben voltak birtokai. Ő a közügyekben nem vett részt, így megtarthatta utódai számára vagyonát. Felesége ábrahámi Falussy Jeanette volt. Egyetlen gyermekük, Ilona ippi és érkeserűi Fráter Vincéné lett. Telket adományozott a gálospetri iskola részére, azzal a kikötéssel, hogy kriptájukat holtuk után ápolni fogják. A petri templom újjáépítéséhez is nagyobb adományt biztosított a család. Ebben a faluban halt meg 1875-ben, ide is van eltemetve. A kriptát lehetetlen volt megközelíteni a növényi indáktól, folyondártól, gyomnövényzettől. Csak a címer bukkant elő a nevével együtt a sírbolt oromzatán.
Hajdani lelkészek, tanítók, orvosok méltatlan sírjai
A mihályfalvi temető rejti talán az Érmellék legtöbb nemesi családjának és híres emberének porait. Itt nyugszanak a Bujanovicsok, Kemény Mária, Fráter Gáspár és második neje, Lovass Zsuzsanna (első felesége Szlávy Gizella volt), a Szlávy család egyik ága, valamint az Afrika-kutató Kovács János, az Andrássyak, Fekete Károly, a festő, Máté Imre, a költő, illetve elfeledett lelkészek, tanítók és hadfiak. A Kollingok is itt nyugszanak, akik Mihályfalvának, valamint Székelyhídnak már 1912-ben villanyáramot szolgáltattak. A híres földbirtokos Lovassok, Kocsárok, a nyolcszázas évek neves gyógyszerésze, Mátrai István, és még hosszan lehetne sorolni azok neveit, akik a homokdombon alusszák örök álmukat. Ám bármilyen híresek és nevezetesek is voltak, bármilyen odaadással is szolgálták akár a nemzet napszámosaiként is a nemzedékeket, az enyészet igazsága mindenkivel egyformán bánik. És nem egyszer méltatlanul. Kovács József, a nyolcszázas évekbeli tanító gránitköve alig látszik ki a bozótból, talapzatánál évek óta nem gyúlt gyertya. Szőke János református lelkész, esperes obeliszkje is elhagyatott, gazdátlan. A Lovass-sírokban (több is van) nyugvók leszármazottai is kihaltak, elkerültek a településről, ritkák a látogatók még Mindenszentek ünnepén is. Talán az ippi és érkeserűi Fráter Gáspárnak (1852–1927), Érmihályfalva egykori orvosának sírja van a legméltatlanabb állapotban. Rajta és mellette szeméthalom.
Akikért nem gyúlnak gyertyák
A fent említett nagycsaládok leszármazottai az érkenézi, valamint az érseléndi temetőkben is méltatlan helyeken nyugszanak. Gálospetriben egy bozótban Dráveczky Gyula obeliszkje vetekszik az idő vasfogával. Selénd határában egy lepusztult téglafalon elmosódott feliratok Fráterekre utalnak. Egyes feljegyzések szerint a seléndi, illetve a kenézi temetők homokdombjain is nyugszanak Szlávyak. Az egykori falu gazdái felett csak az impozáns várszerű kastély bástyája őrködik. Fények már nem gyúlnak hamvaik felett. A mihályfalvi Bernáthok a helyi református templom alatti kriptában álmodják a ’48-as szabadságharc szebb kimenetelét. Nekik nem is lehetett volna méltóbb helyük.
A temetőkben egymás mellett porlanak a fenyőfa-, ébenfa-, illetve az érckoporsók. Még a bozót is egyformán szövi be mind a márványból készült obeliszkeket, mind a csónakfejfákat. Az előbbiek olykor ledőlnek, eltöredeznek, a csónakfejfák, fakeresztek elkorhadnak. A homokhantok pedig kisimulnak, mint a hegek, és a hozzájuk vezető ösvények elvesznek.
Az egyik nyírségi zsidó temető bejárata felett „Az Élet Háza” felirat áll.
A sarjadó új életnek a temető a bölcsője…
Sütő Éva
(Érmelléki embermesék 2016)
