Szent Antal köpönyege alatt
Érmihályfalván a katolicizmusra vonatkozó első írásos dokumentumok a tatárjárás utáni időkből származnak. Az akkori imádság háza a Bércen állott (a templomdomb), amely a mai református templom alapja – derül ki Bunyitay Vince (1837–1915) Bihar megyei egyháztörténész kutatásaiból. Már több mint száz esztendeje egy másik torony közvetíti Istennek a helybéli katolikusok panaszát és mutat utat a hazafelé tartóknak. (A mohácsi vész után Érmihályfalva lakossága rövid időn belül áttért az új hitre. A Bércen magasodó templom átépítésére 1892-ben került sor, de az északi oldalában ereklyeként megmaradt a régi kegyhely falának egy darabja.)
1818-ig a katolikusoknak nem volt templomuk a helységben. Ekkor építtetett számukra kápolnát a Szlávy család, amely még ma is áll, és amelyet még abban az esztendőben, szeptember 27-én, Csáky László nagyprépost meg is áldott. A tavaly évi restaurálás után szeptember utolsó vasárnapján szentelték újra. A kiskápolnában nem miséznek azóta, hogy a Kis- és a Nagy-Derík találkozásánál megépült a kései gótika helyi fellegvára, a Szent Antalnak ajánlott római katolikus plébániatemplom. Addig az egyházközség közel száz éven át, adminisztratív szempontból Érkeserűhöz tartozott. 1911. szeptember 20-án lett önálló plébánia. Első kinevezett plébánosa Szőke János, aki mint egykori keserűi pap, sokat fáradozott az építkezési munkálatokban és a hívek lelki közösségének újraszervezésében.
A régi hit új alapköve
Györfi József néhai érmelléki esperes írta az Érmihályfalváról szóló kismonográfiában, hogy Dr. Schlauch Lőrinc bíboros, váradi püspök teszi le 1901-ben a templom alapkövét. Utóbbinak az 1902-ben bekövetkezett halála után Fetser Antal apostoli kormányzó püspök támogatásával tovább folytak a munkálatok és 1904. október 9-én Palotay László nagyprépost szentelte fel az új kegyhelyet. A római katolikus plébánia templom tervezését és munkálatait a debreceni Gábor János és társai végezték.
Mintegy 110 esztendeje négy „isteni hangszer” hívja szentmisére a híveket a toronyból. Mind a négyet Novotny Antal temesvári harangöntő készítette. Az első 238,5 kilogrammos, ezt Dr. Wolafka Nándor kisprépost, debreceni plébános adományozta a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. A második 105, ezt a nagyváradi Király György és neje, Batiz Erzsébet ajánlotta fel Árpád-házi Szent Erzsébet emlékezetére. A harmadik 46, a negyedik 30,5 kilogrammos. Az előbbit Horváth János és neje Szolingen Vilma – Érseléndről – adományozta Szent János evangélista nevének adózva. A legkisebb toronylakót Gáspárdy Gyula és neje Vida Terézia, Szent Teréz tiszteletére adományozta az egyházközségnek.
A nagyharangokat és az orgonasípokat 1918-ban háborús célokra elkobozták, amelyeket tíz év múlva pótolnak újra a hívek adományából. 1928-ban két harangot vásárolnak Hönig Frigyes aradi mestertől. A 285 kg-os nagyharang felirata: „Majer Antal ap. Kormányzó hitközségünk nemes szívű jótevője és Szőke János esperes plébános új szent templomunk első lelkésze idejében a hitközség gyűjtéséből a Dr. Wolafka Nándor debreceni prépost plébános által adományozott, a világháborúba elvitt harangunk pótlására öntötte Hönig Frigyes Aradon 1928. A második 138 kg-os harang felirata: A hitközség gyűjtéséből öntötte Hönig Frigyes Arad 1928″.
A szentségek őrzői
A szentélyben lévő fafaragásos, neogótikus főoltár volt az első legjelentősebb adomány a templom bútorzatát illetően. Utóbbit Kubacsek Katalin úrnő Budapestről rendelte Nagy Nepomuk Jánostól, a temesvári oltárkészítőtől. A hajó baloldali részében egy kisebb oltárról a Szűzanya szobra néz le a hozzá fohászkodóra. Utóbbit 1880-ban készítették Münchenben. A gyönyörű hársfából készült szobor a hajdani Szőke János esperes szerzeménye. A Jézus szíve oltár a hajó jobboldali sarkában őrzi a szeretet törvényét, végül a portikusz utáni baloldalon a védőszent, azaz Páduai Szent Antal oltára található, mellette Szent Ritának, a reménytelen és kilátástalan életek védőszentjének szobra.
A hajóban a bútorzat barna színű, mint a védőszent csuhájának színe. A szentélyben mintegy két évvel ezelőtt még egy fehér színű szószék is szolgálta a szent evangélium hirdetését. Magasba nyúló tornyocskák mellett a tízparancsolatot tartalmazó két kőtábla tiszteletet parancsolóan figyelmeztetett az emberi létet mederben tartó törvényekre. A 2010-es belsőtéri restauráció után, sok helybéli katolikus ellenkezése ellenére, lebontották. A csúcsíves papszék is fehér színű. A hetvenes évek elejéig fehér áldoztató rács is kerítette a szentélyt, amely iparművészeti remekműnek számított.
A szentélyből nyíló sekrestye falán egy régi, öt darab kis rézharangból álló fali csengő jelzi a szentmise kezdetét. Fogója gyönggyel kirakott. Utóbbi Krupa Mihály és neje, Gulecska Mária adománya 1904-ből.
Akik a falakról néznek le az élet panaszosaira
1931-ben Fekete Jánosnak, a mihályfalvi kéményseprő cég vezetőjének adományából kezdték el a templomhajó kifestését, amellyel Muhics Sándor nagyváradi mestert bízták meg. A szentély falait pedig Pirk János, Fekete Károly és Oraviczai Szabó István alkotásai díszítik. Ők a híres nagybányai festőiskola mesterei. A főoltár mögött és mellett Páduai Szent Antal történetéből vett életképek elevenednek meg. A mennyezeten a négy evangélista őrzi a templom békéjét. A hajó szentély felőli falán pedig a damaszkuszi úton haladó keresztény üldöző Saulus (a későbbi Pál apostol) megtérése, valamint annak római missziós útjából vett képek láthatók.
2011 szeptemberében kettős évfordulót ünnepelt a Szent Antal-templom: a 110 évvel azelőtti alapkőletételt, illetve a 100 éves önálló plébániát. Sőt, a hozzá tartozó kiskápolna-szentelőt is Szent Mihály havában ejtették meg a tavaly. 193 esztendővel azelőtt szintén egy szeptemberi napon vált felszentelt kegyhellyé.
A menni készülőket és a hazaérkezőket itthon marasztaló templomtornyok a Móka-menti kisváros oltalmazói is egyben. Azért magasodnak az ég felé, hogy utánanézzenek kóborgó fiaiknak és visszaszólítsák őket oda, ahol a szent keresztséget kiszolgáltatták számukra.
Sütő Éva (Érmellék, szerelmem 2013.)
(Főoldali fotó: Páduai Szent Antal, a protektor, előtte szent Rita szobra)
Kiegészítés: 2010-ben, a templom belső renoválása idején a damaszkuszi úton haladó fehér lovas Saulus freskóját (a Szűzmária-szobor feletti mennyezeten) hozzá nem értő kezek lemeszelték.
Az orgonát 2013-ban, Bogdán István plébános szolgálati idejében újították fel, ugyanabban az esztendőben cserélték le a megrepedt 138 kilogrammos harangot is. Az újat Lengyelországban öntették II. János Pál tiszteletére. Mindkettőt Böcskei László római katolikus megyéspüspök szentelte fel.
