Szilágyi Ferenc Hubart:
Merény
Könnyet ont, úgy oszlik szomorú,
mélázó szeméből a ború.
Villanó szikrákat vetve szét
veszejti maradék, csepp eszét.
Paripa-patájú pillanat
dübörög rongyfelhő-ing alatt.
Peregve pöröl a jégverés:
Szunnyadó Nagyvilág, ébredés!
Álmait ízekre tépni szét,
feladja egykori szép hitét.
Aztán, ha bűnével szembesül,
lassanként halk szóra csendesül.
Zöldet gyűjt tágas nagy réteken,
kéket lop, amit majd égre ken,
pipacsos mezőkön úgy arat
bíbor színt, vérvörös sugarat,
hogy majd a világnak adja át
hétszínű szivárvány-magzatát.
