Szilágyi Ferenc Hubart:
Szeptemberi este
A nyár ócska, lejárt lemez,
el is gurul a fák alól;
ahol halkan az ősz neszez,
lágyabb a dal, más nóta szól.
Mikor elpihen a szellő,
csend temploma a völgykatlan,
a szöcske, a víg szökellő,
az is olyan mozdulatlan.
Pók hívja pár apró fiát,
s legott jön száz fattyú, rokon
néma esti szimfóniát
pengetni a rongy húrokon.
Alábukik lassan a nap,
ott ahol a hegyek lilák;
szemére húzva a kalap:
Álmodd még a nyarat, Világ!
(Fotó: Szabó Szilveszter)
