Visszakerült Gróf Széchenyi István emléktáblája a Vaskapu-szorosba

Visszakerült Gróf Széchenyi István emléktáblája a Vaskapu-szorosba

Szombaton újraavatták Gróf Széchenyi István emléktábláját az Al-Dunán, amely a Vaskapu duzzasztó megépítése után került víz alá.

“A mű Istené! Ahhoz hasonlót még a mai istenutánzó kor vaskezű emberei sem bírnak alkotni.” – írta Jókai Mór az Aranyember című művében az akkor még megzabolázatlan Dunáról, annak az úgynevezett zuhatagi szakaszáról, amely Ómoldova és Szörényvár között nagyjából 120 kilométer hosszan húzódik és amelynek a két legismertebb része a Kis- illetve a Nagy-Kazán szorosok. A szakasz jellemzője a nagy mederesés, a sebes vízfolyás, az örvénylés, a keresztirányú áramlások voltak, ezáltal rendkívül nehézzé téve a hajózást.

Először a rómaiak próbálkoztak a szakasz járhatóvá tételével, Tiberius római császár i. sz. 33–34 során a Kazán-szoros jobb partján egy 210 méter hosszú utat építtetett. Őt követte később Traianus császár, akinek munkáját emléktábla őrzi. Ő a Vaskapu-szorosban 110-130 között építtette a róla elnevezett vontatóutat, illetve a saját korának mérnöki csodájaként számon tartott dunai hidat. A római impérium után 1700 esztendőnek kellett elmúlnia, hogy ismét érkezzen egy olyan nép és olyan államférfi Gróf Széchenyi István személyében, aki képes volt tenni a Duna ezen szakaszának közlekedéséért.

Gróf Széchenyi István 1830-34 között végigjárta a Vaskapu vidékét, a munkában társa volt Magyarkanizsa szülötte Beszédes József, az Akadémia első mérnök tagja, akivel elvégezték a Duna vízrajzi feltérképezését.  A folyószabályozási terveket Vásárhelyi Pál készítette el, aki egyben kezdeményezte a hajózóút kialakítását, és parti vontató út építését. Ezzel felhívta a figyelmet a Duna hajózhatóságának fontosságára, lendületet adott a folyamszabályozási munkáknak, melyek ugyan az 1830-as évek végén félbeszakadtak, de a Duna ügye bekerült az érintett országok politikai és tudományos közéletébe. Széchenyi munkássága folytatódott az 1890-es évek nagy szabályozási munkálataiban is, melyekre a Baross-tábla emlékeztet Lászlóvára közelében, hogy aztán az 1960-as években Románia és Jugoszlávia a Duna duzzasztásával oldja meg a térség vízi közlekedési problémáit.

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1885-ben a Nagy-Kazán-szorosban a sziklafal egy részét simára csiszoltatta és belevésette a „Széchenyi emlékének” kezdetű szöveget. A szikla feliratozott része a Vaskapu I. duzzasztó, erőmű és hajózsilip megépítése, a Duna több mint 30 méterrel történő felduzzasztása után víz alá került. A Magyar Hajózásért Egyesület ezért hosszadalmas egyeztetések és munka után újraállíttatja Széchenyi István emléktábláját magyar, román és angol nyelven.

A tábla avatására 2018. május 26-án került sor, a magyar lobogót viselő, 1895-ben eredetileg a bácskai Ferencz-csatornára épült ROHAM személyhajóról egyházi személyek, román, magyarországi és bánsági magyar vezetők, továbbá támogatók jelenlétében. A tábla újraállítását támogatta Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma, valamint több anyaországi vállalkozó és magánszemély.

A tábla tömege kb. 600 kg, a budapesti gyártás után a Lord Com nevű székelyudvarhelyi vállalat és az Egyesület tagjai szerelték fel a duzzasztott vízszint fölé 3 méter magasra.

(forrás: Délhír)

Facebook
Érintő hírportál