Színes üveggyöngyöket a bennszülötteknek!
Egykoron, a nagy földrajzi felfedezések és hódítások idején a „civilizációból” érkezők színes üveggyöngyökkel, egyéb kisértékű vagy értéktelen csecsebecsékkel kenyerezték le a bennszülötteket. Óhatatlanul is a klasszikus szemfényvesztés esete jut az ember eszébe az alábbi két eset kapcsán.
A romániai magyarság érdekvédelmét és közképviseletét lassan évtizedek óta „hősiesen” vállaló RMDSZ legutóbbi kudarca alig keltett visszhangokat: noha a párt szinte feltétel nélkül tolja a Romániában garázdálkodó „vörös kormánykoalíció” szekerét, cserében annyit sem sikerült kicsikarnia, hogy az államhatalom piros betűs nappá nyilvánítsa március 15-ét, hogy az ország legnagyobb etnikai kisebbsége szabadon és zavartalanul ülhesse meg nemzeti ünnepét. A kudarcot „nemzetközi flastrommal” igyekeztek elmismásolni Kelemen Hunorék: pótcselekvésként egy olyan kezdeményezésnek álltak az élére, aminek az „ős- és ókeresztény” Romániában valójában nem volt ellenzője: legyen nagypéntek, Jézus Krisztus kereszthalálának napja hivatalos ünnep és munkaszüneti nap. (Az RMDSZ-sajtó a tulipánosok saját ötleteként propagálja a felvetést, de senki sem lepődne meg, ha menet közben kiderülne: Kelemenék a másét tették magukévá, ahogy eljártak a marosvásárhelyi katolikus iskola újraalapításának ügyében, aminek ráadásul még a végét is kellene várni…)
A másik eset akár nevetségesnek is lehetne mondható, ha nem lenne inkább kínos. Muraközi István berettyóújfalui polgármester és Vitányi István fideszes országgyűlési képviselő Hajdú-Bihar megyéből azért utazott tegnap Nagyváradra, hogy hangzatos segélyakciót lebonyolítva kerülhessen be a pártsajtóba a helyi RMDSZ-vezérekkel együtt. A magyarországi kormánypárti vendégek összesen 3000 méter „széles nyomtávú” nemzeti színű szalaggal „lepték meg” a romániai Bihart, a három kilométernyi piros-fehér-zöld anyagból„szorgos nők 30 településen 12 000 darab kokárdát fognak varrni” március 15-ére…
A legszínesebb üveggyöngy az RMDSZ nőszervezete megyei vezetőjének (egy tanárnőnek!) a szájából gurult ki ezen az emlékezetes napon, aki „a sokrétű kapcsolat számbavételével azon meggyőződésének adott hangot: az elkészülő szalagok azt jelképezik, hogy a határok nem elválasztanak, hanem összekötnek”. A meggyőződés nagy dolog, de valamit is összekötő határról soha senki sem hallott még…
R. Balogh Mihály / ittHON.ma
