A birs

A birs

Beérett az ősz illatos gyümölcse, a birsalma. A birsalmafa, birskörtefa molyhos, halványsárga, erősen illatos, fanyar gyümölcsöt termő – Cydonia oblonga. Egyes írásos emlékeink azt állítják, hogy a birsalma több mint négyezer éve ismert, és egyes Biblia fordítók állítása szerint, az Édenkert tiltott fája is a birsalma volt.

Bárczi Géza (1894–1975) nyelvészprofesszor a birs szavunk eredetéről úgy tarja, hogy ismeretlen, és a kaukázusi származtatása nem fogadható el.

Rapaics Raymund (1885–1954) botanikus alán eredetűnek tartja. Iráni származtatása (új-perzsa, kurd – beh, közép-perzsa – bé,) történeti szempontból talán magyarázható volna, ám hangtanilag semmiképpen.

Vannak azonban, akik az őshazáját Perzsia, Turkesztán és a Kaukázus vidékére teszik. Európában a termesztése a 17–18. században terjedt el.

Lippay János (1606–1666) egyetemi tanár szerint erősíti a gyomrot, szaga mindenféle méregnek nagy ellensége. Rózsaszínű vagy fehér szirmú virágzata a május gyönyörű színfoltja. Igen késői szüretelésű gyümölcséért termesztik. Nyersen kemény, savanyú, fanyar, de párolva, cukorral főzve vagy mézzel elkészítve pompás csemege. Nagy formájú gyümölcse rendkívül kellemes illatú. Nálunk a múlt században igen kedvelt csemege volt a szeletekre vágott, borba és nádmézbe áztatott sült birsalma. Savanyított káposztába is tették, mivel jó ízt adott a savanyúságnak.

A népi gyógyászat is ismeri jótékony hatását és szemgyulladás, repedezett bőr, sebes csecsbimbó és ajak, égési sebek, aranyércsomó, fagyások esetében alkalmazza.

Dr. Zelenyák János lekéri plébános ,,A gyógynövények hatása és haszna” című könyvében (1908) ,,büzös alma, birskörtvély” néven említi. Szerinte: ,,…jóllehet minden almafának a levelei, virágai szorító jellegűek, de a birsalma csak akkor szorít, ha az ember éhgyomorra eszi. Evés után, ha valaki sülve eszi, hasát indítja, szorulás ellen ajánlatos.”

,,Külsőleg is hasznát veszik, mert a rózsavízbe áztatott magvak égési sebre kötve hűsítőleg és enyhítőleg hatnak”.

Bingeni Szent Hildegard (12. század): ,,A birsalma inkább hideg, és hasonló a ravaszsághoz, ami néha haszontalan, néha pedig hasznos. Azonban a fája és a levelei nem nagyon hasznosak az embernek, viszont a gyümölcse meleg és száraz és jóféle keveréket tartalmaz. Amikor érett, sem a beteget, sem pedig az egészségeset nem károsítja, ha nyersen megeszi. De megfőzve, vagy megsütve a betegnek és az egészségesnek is előnyére válik.

Aki köszvényes, egye gyakran ezt a gyümölcsöt főzve vagy sütve, és ez elnyomja benne a köszvényt úgy, hogy az az elméjét nem tompítja. Az, aki sok nyálat köp, egye gyakran ezt a gyümölcsöt főzve vagy sütve, és ez belülről kiszárítja úgy, hogy a nyál megkevesbedik benne.

Ahol az emberen kelések, vagy bűzölgések vannak, főzze, vagy süsse meg ezt a gyümölcsöt és tegye így más szerekkel együtt a kelésekre, és meg fog gyógyulni.”

Horhi Melius Péter, az első magyar nyelvű gyógynövénykönyvét az 1578. esztendőben nyomtatták, Heltai Gáspár kolozsvári műhelyében, özvegye által ,,Herbárium” címmel a birsalmáról így ír: ,,Hidegítő, szorító és szárasztó félrészént.

Belső hasznai: a birsalma étel előtt szorít hasat, étel után sülve hasat lágyít. A birsalma lictariom (sűrűre főzött orvosság) igen jó részegségből esett főfájás ellen. Te paraszt ember süsd meg és úgy egyed a zabálódás után, főfájást, gyomrot gyógyít, csoklást, okádást, nauseát (émelygést), ételutálást, csömörlést gyógyít.

Külső hasznai: a birsalmát főzd meg emplastrum módra (tapasz), kösd a gyomorra, csömört, csuklást, okádást, gyomor hévségét, hasnak igen menését megállatja. Az asszonyember matráját ez levele főzve meggyógyítja. Égést rózsavízben a birsalma meggyógyít.”

Varró Aladár Béla (1881–1956) gyógyszerész, a ,,Gyógynövények gyógyhatásai” című könyvében olvashatjuk a birsről:

“Birskörtvély, bűzösalma, bisoma – lehet fa, vagy cserje. A levelek tojásdadok, eleinte molyhosak. A csészelevelek rendszerint a termésen rajta maradnak. A szirmok piroslók.  Hatóanyaga: cukor, almasav, némi csereanyag. Hűsítő, bevonó, lágyító, nyugtató és izgalmat szüntető. A nép ismeri sajátosságait szemgyulladás, repedezett bőr, sebes csecsbimbó és ajak, égési sebre, aranyércsomó valamint fagyások eseteinél alkalmazza.”

Fanyar íze miatt nyersen nem igen fogyasztják, de finom gyümölcsleves, kompót és birsalmasajt készíthető belőle.

Összeállította: Lovassy Ilona, Nagyvárad

Facebook