A kaposvári színház előadása Szatmárnémetiben: Korai menyegző
Augusztus 23-án, pénteken a kaposvári Csiky Gergely Színház „Korai menyegző” című vendégjátékát tekinthette meg a szatmárnémeti közönség a Partiumi Magyar Napok keretén belül, a Harag György társulat által szervezett Pártiumi Színházi Esték részeként.
Olt Tamás – művészeti igazgató, színész, rendező – saját darabját állította színpadra, rendezői koncepciója a magyar hagyományok tárházának mélyére is bepillant, Berecz András gyűjtéseiből is inspirálódva hívja színházi utazásra a nézőt. Négy síkon játszódik a „cselekmény”. Négy sík, négy dimenzió. Az élet mérföldkövei egy ember, egy család életében. Engedi, hogy átéljük az élet életkorilag meghatározott stációinak tiszta szépségeit, örömeit és gyötrelmes kudarcait, drámáit, tragédiáit : így itt a színpadon színész – néző szimbiózisában.
Valójában a darab két ember drámájáról szól és felveti a boldogság lehetőségeit, melyeket megélhettek volna – és gyermekük is részese lehetett volna. Minden feltételes, nem végleges.
A gyermeki lét öröme, a serdülő, fiatal lány tiszta bája, a friss házasok önfeledt öröme a gyermekvárás megélésében, a gyermek születése – ezen létezések vizionált ábrázolása egyidejűleg van jelen a színpadon, az életünkben, s végül az együtt eltöltött évek egymáshoz simító hétköznapjai, melyből itt – ott még most is kikandikál a szeretet/szerelem hangaszála.
Azt mondják, ha a szülő temeti gyermekét, az a legnagyobb fájdalom -, mert az élet rendje ellen való. Nincs rá semmilyen magyarázat. Elfogadható végképp nincs. A darab az idősíkok váltakoztatásával, egyidejű jelenléteivel egyszerre láttatja a múltat, a jövőt és a jelent.
Drámai szcenárió: a fiatal lány, mint leendő menyasszony – visszafordulva a kilenc éves gyermeki létbe /amennyi idő adatott számára e földi létezésben/ ahogy kiterítve fekszik, s a menyasszonyi fátyol szemfedővé lényegül…
Hunyadkürti György, az idősödő férj valamint Szabó Nikolett színpadi jelenléte , magával ragadó alakítása néhol drámai mélységekig sodorta a nézőt. Serf Egyed, a vőfély szerepéből adódóan is narrátorként mintegy keretbe foglalta az előadást, segítette a nézőket e színházi utazás állomásait felfedezni és megérteni a történéseket.
A darab vége felé a drámai – balladai hangvételből mégis „engedett” a rendező, az előadás végére a sötét tónus világosabbra vált, a néző válláról is levéve kicsit a nyomasztó életszerűségből. A bánat sűrűszövésű kendőjén át – átvillan az életöröm. Az az öröm, mely mindenki életében kódoltan jelen van.
Cs. Budaházi Emese
