A kegyelet napján
Ilyenkor minden virágbolt előtt ott színesednek a nagy bolyhos krizantémok, mellettük apróbb, ezernyi fajtájuk. Ugyanakkor nagy a kínálata a mű- és a szalmavirágból stilizált kis- és nagyméretű koszorúknak is, mécseseknek, gyertyáknak, lámpásoknak.
Nemcsak a virágboltok előtt van virágözön. Az utcák mentén, számos helyen a kapuk alatt is „kinyíltak” az ősznek eme fanyar illatú virágai, melyeknek kesernyés, elmúlást idéző aromája belengi a mindenszentek elkényszeredett fehér szemű, de még mindig kegyelmesen langyos napját.
Illatukkal, mintha csak ráerősítenének az elmúlástól amúgy is fázó emberi lélekre, melynek egyetlen kapaszkodója az „ígéret”, hogy feltámad, hogy örökké élni fog.
A kegyelet napján tehát ne gyászba, de a temetőkhöz hasonlatosan inkább díszbe öltözzön a szív is, mert ez a nap nem a halál, de akár az újrateremtés misztériuma is lehet. Hisz amikor a temetők apró lángocskáinál elcsendesedik a lélek, visszatalál oda, ahonnan kiszakadt…
S. É.
