Vissza a köz-útjára!

Vissza a köz-útjára!

Mondhatnám, kedves sorstársaim, szokványos, mai korunkat leíró történet, ami a közbirtokosság intézményét illeti. Jellemző nagyon sok erdélyi településre, ahol még megvan az úrbéresi, de inkább közbirtokosságnak nevezhető közös tulajdon, mert azt is lehet hallani, mint például Borson, ahol évtizedek óta magyar RMDSZ-es a polgármester ügyködik, a közbirtokosság idegen kezekre került. Azokkal a helyi szervezetekkel se nagyon lehet dicsekedni, amik már „magyar kézen” működnek, hiszen majd minden esetben a rom-magyar politikum kiszolgálói, beszállítói.

Nem volt másképpen Tárkányban sem, hiszen évekig a magán-érdekvédelem határozta meg minden lépését. Kampány rendezvények, néhány szemet szúró eredmény közben, felmérhetetlen károkat okozó, nagy közösség-ellenes tettek. Perek helyi emberek ellen, falubeliek egymással szembeállítása, csak a „megfelelőek” beengedése a szervezetbe. A közbirtokosság pénzén vásárolt erőgépek, traktorok és pénzek elherdálása nem szúrta senkinek a szemét, pedig voltak jó sok udvaronc! Persze, senki nem látta, hallotta, vette észre mi történik!? Községi tanácsosok, presbiterek, választmányi tagok, nyilvánvalóan, értelemszerűen mind RMDSZ-hez tartozók. Szemet hunytak, így védték érdekeiket, még annak árán is, hogy a tagok több mint fele nem kapott belépést a közbirtokosságba, csak a román törvényszék határozata alapján!!! Itt is tetten érhető volt a nagy keresztényi szeretet, a magyar testvériség, a hatalmas összefogás, együttműködés! Valójában eremdéeszes szembeköpése mindennek, ami közösségi és magyar! Ödöni, ördögi praktikák.

Ám szépet és jót is akarok írni, ne csak mindig elmarasztalás, szemrehányás, legyen a soraimban.

Amint sikerült az eladdig kiszorítottaknak belépni a közbirtokossági szervezetbe, minden megváltozott, bár történtek kísérletek, nagy nyomás egyház és RMDSZ részről, hogy maradjon minden a régiben. Nem maradt! És mit ad a Jóisten, ebben a hónapban sikerült házat vásárolni a közbirtokosságnak Tárkányban. Eladó volt, kerülhetett volna idegen kézre is, van már rá példa, nem is egy, de így, marad a falu tulajdonában. Valahogy ekként csinálták ezt régen is a falu emberei, ha valami eladásra került, megvette rokon, szomszéd, idegen nem férhetett hozzá. Lesz, aki most gyorsan mutogat, lám milyen idegengyűlölők voltak! Nem voltak azok, csak övéiket, magukat védték, senkit nem támadtak, vigyázták, őrizték értékeiket. Különben, hogy igazuk volt, helyes úton jártak, hogy mit érünk idegenekkel a településeinken, azt megmutatta 30 év alatt az RMDSZ, szűkebb hazánkban Kiss Sándor és Szabó Ödön, hiszen még a közbirtokok is értük, embereikért voltak. Talán most sokkal égetőbb megérteni az idők szavát, „menteni, ami még menthető”. Bukarestből fizetve „a javunkat akarják, ne adjuk oda nekik!”

Gábor Ferenc, Köröstárkány,

Facebook