A pallos

A pallos
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig is irtózott a magáétól eltérő világnézettől, véleménytől, gondolkodási formától.

Így volt ez a kommunista rezsim negyvenöt esztendeje alatt is, és ezeket a beidegződéseket mentették át azok a ’89 után létre jött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.

Akire rásütik a másként gondolkodás bélyegét, annak véleménye már nem számít a közösségben, mi több, ajánlatos holmi leprásként bánni vele vagy nagy ívben elkerülni.
A közösségből való kiutasítottak, kiutáltak vagy – durvább megfogalmazással élve – a szellemi „gettósítottak” a rendszer ideológiai, politikai ellenfeleiként vannak nyilvántartva, ugyanúgy, mint 25 évvel ezelőtt.
Az RMDSZ-es rezsim ugyanis ismét felélesztette a már-már elfeledettnek hitt régi módszereket. Elsősorban politikai ellenfelek számára, akiknek gondolataitól jobbnak látták „megkímélni” a közösséget. A kiközösítés mint módszer továbbra is a kisistenek hatalmi kiváltsága. Bátran élnek az erőszakra uszító megnyilvánulások eszközeivel is, mert hajlamosak elhitetni a körülöttük lebzselőkkel, hogyha ha az ország nem is, de a hatalom és a dicsőség övék marad mindörökké.
Ennek megfelelően zajlanak Bihar megyében is – már a jövő évi választási kampány előszeleként – azok az agresszív kiszorítósdik, amelyeket a hatalmon lévő RMDSZ-es polgármesterek gyakorolnak azokra, akik nem akarnak elvtársak lenni velük a szocialista internacionáléban, vagy ha a betokosodott párt- vagy KISZ-titkári elveikhez nem passzolnak a polgári réteg „anomáliái”, mint ahogyan azt az Érmelléken is nem egyszer megfogalmazták a megyei vezetésben szebb napokat megélt parlamenti képviselők talpnyalói.
A pártideológiától jobbra csángált delikvenseket szemmel kell tartani. Ki kell közösíteni. Távolságtartó magatartást kell tanúsítani irányukban. Ilyen és ehhez hasonló utasítások hangzottak el a napokban is – valószínűleg megyei parancsra – megannyi pártgyűlésen, többek között az érmelléki polgármesterek szájából is, amikor a választási kampányra való tekintettel a pszichológiai nyomásgyakorlás taktikai lépéseiről tartottak kiselőadást az „udvarnak”.  Az egyik elöljárótól olyan is elhangzott, hogy ő bizony előveszi még a pallost is, ha netán fenyegetve érzi hatalmi státuszát valamelyik soros „osztályellenségtől”.
Ilyenkor illene az alkotmányos jogokra hivatkozni, de kit érdekelnek ezek? Hogy valakinek joga van másként gondolkodni, másként látni a világot, joga van ahhoz, hogy élni hagyják, még akkor is, ha nem veszi fel a pártrendezvények tulipános pólóját, vagy netán nem süt lángost a pártsátorban az éppen ott lebzselő pártaktivistáknak, nos, ez a kutyát se érdekli.
Ilyen mocskos a világ – szokták mondogatni az Érmelléken is a Román Kommunista Párt díszmagyarjaiból átvedlett „érdekvédők”.
Úgyhogy ma is léteznek szép számban olyan egyszerű halandók, akik folyamatos pszichológiai nyomás alatt kénytelenek élni mindennapjaikat, mert valamelyik „elvetemült” hozzátartozójuk fennhangon merte kritizálni a Szövetséget vagy a helybéli parvenü kisisten csúfondáros hangnemét, amellyel éppen azokat a választópolgárokat illette, akik várhatóan más politikai szervezet mellett teszik majd le a voksot.
Mellesleg ahhoz is joga lenne bárkinek, hogy ne vegyen részt minden agyament össznépi rendezvényen vagy művi csődületen, amelyet közösségépítés gyanánt futtatnak az érmelléki vagy a Berettyó-menti települések imázsépítő tulipános rohamosztagai. De folyik a listázás, s ha nem vagy ott, ahová elvárnak, lesz majd haddelhadd! Pedig joga lenne mindenkinek politikus- és politikamentes levegőt belélegezni.
A pallossal pedig csak csínján, mert egy posztkommunistához nem illik az ilyen hűbérkori relikvia.
A sarló meg a kalapács még csak-csak…
Sütő Éva
ittHON.ma
Facebook
Érintő hírportál