Asszonyvására is szabad préda

Asszonyvására is szabad préda

Négy éve is van tán annak, hogy a bihari sajtó arról cikkezett, hogy rehabilitáció vagy állagjavító munkálatok helyett a román állami vasúti társaság kolozsvári regionális központja 260 kisebb-nagyobb épület, melléképület lebontását hagyta jóvá, ezek között volt az asszonyvásári állomás is, az egyik bihardiószegi vasúti melléképülettel együtt.
A kiskereki községházára érkezett átirat szerint az asszonyvásári vasúti ingatlant azért bontották le, mert nem akartak már adózni érte az önkormányzatnak. Ugyanis az állomás épülete a Kerekihez beosztott Asszonyvására határában állt.

Természetesen a bontás kapcsán ismét romalakosság járt jól, akik pár nap alatt szinte még a fél téglákat is elhordták a ledózerolt épület után. Az ingatlan évi adója még 200 lejre sem rúgott, ezért máig érthetetlen, miért kellett szétverni egy funkcionális vasúti megállót. Való igaz, napjában alig két-három utas vette igénybe az ott elhaladó vonatokat, de az állomás a falu arculatához tartozott, megadta a státuszát, hogy része az országos vasúti közlekedés vérkeringésének.

A 2015-ben lebontott indóházat két öreg fenyőfa őrizte. Ám rá egy esztendőre, a sudárabbik egyik napról a másikra eltűnt. Csak a csonk maradt emlékeztetőül az arra járóknak, hogy Asszonyvásárán valahogy mindig a rombolás, az irtás kerül előtérbe a gyarapítás helyett. Hogy kinek állt útjába, vagy kinek hajtott hasznot a törzséből származó pénz, vagy éppen ki melegedett a sok éves fa és annak ágai mellett, a helybéliek akkor még nem tudták. Vagy legalábbis nem akarták tudni. Ugyanis a fagyoskodó romák mellett minden érmelléki településnek megvannak a maga mindenható, mindent látó, mindentudó hűbérurai is, akiknek se törvényük, se Istenük, se emberük. Viszont időközben kiderült az öreg fenyő kiirtójának a személye is, akinek abban az időben még jó összeköttetései voltak a községházán, vagyis álltak a háta mögött. Igaz, azóta a mentora levette róla a kezét, de az ügy már „elévült”, mint minden egyéb disznóság a mi kis árva, kiszolgáltatott Érmellékünkön.

Most, hogy más szelek fújnak a román vasúti társaságnál és egy országos infrastrukturális operatív program keretében elkezdték az állomások felújítását, szám szerint 47-et, Asszonyvásárán azóta a kis buszmegállónyi menedéket is szétverték és elhordták a cigányok, amit az önkormányzat a 2016-os választási kampány idején épített, hogy ne ázzanak a Margittára ingázók.

És mint azt a jó öreg Teréz néni mondta volt nem is olyan régen az egyik helyi hídfőn megpihenve, maga mellett a kenyérkereső kapájával, („az urak éppen a kultúrotthonban mulattak”) a vizeletnek és az ürüléknek (újfent) nincs gazdája, bár ezt nem ilyen nyomdafestéket tűrően adta tudtomra. És bizony a krónikás sem tehetett egyebet, minthogy bólogatott rá.

Sütő Éva

Facebook