Asszonyvására szabad préda
Tavaly nyáron az egyik Bihar megyei napilapban már szó esett arról, hogy rehabilitáció vagy állagjavító munkálatok helyett a román állami vasút kolozsvári regionális központja 260 kisebb-nagyobb épület, melléképület lebontását hagyta jóvá, ezek között volt az asszonyvásári állomás is, az egyik bihardiószegi vasúti melléképülettel együtt.
A kiskereki községházára érkezett átirat szerint az asszonyvásári vasúti ingatlant azért bontották le, mert nem akartak már adózni érte az önkormányzatnak. Ugyanis az állomás épülete a Kerekihez beosztott kisfalu határában állt.
Az eset kapcsán ismét a szemfüles asszonyvásári romalakosság járt jól, akik pár nap alatt szinte még a fél téglákat is elhordták a ledózerolt épület után. Az ingatlan évi adója még 200 lejre sem rúgott, ezért máig érthetetlen, miért kellett szétverni egy funkcionális vasúti megállót. Való igaz, napjában alig két-három utas vette igénybe az ott elhaladó vonatokat, de az állomás a falu arculatához tartozott, megadta annak azt a státuszát, hogy része az országos vasúti közlekedés vérkeringésének. A helybéliek a bontással kapcsolatosan is elvártak volna némi tájékoztatást, mivel senki sem tudta mi történik, illetve azt sem, miért élvez ismételten előnyt a romalakosság a bontásból származó anyagot illetően, hasonlatosan a Premontrei-rend tulajdonában lévő Fráter-kastély esetéhez, amelynek épületanyaga szintén szabad préda a faluban már évek hosszú sora óta.
Az tavaly lebontott állomásépület mellett két öreg fenyőfa őrizte az egykori indóház emlékét, szinte mutatva a vasúton közlekedőknek – távozóknak, hazatérőknek – az irányt. Ám idén, a sudárabbik faóriás egyik napról a másikra eltűnt. Csak a csonk maradt emlékeztetőül az arra járóknak, hogy Asszonyvásárán valahogy mindig a rombolás, az irtás kerül előtérbe a gyarapítás helyett. Hogy kinek állt útjába, vagy kinek hajtott hasznot a törzséből származó pénz, vagy éppen ki melegedett a sok éves fa és annak ágai mellett, a helybéliek nem tudják. Vagy legalábbis nem akarják tudni. Ugyanis a fagyoskodó romák mellett minden érmelléki településnek meg vannak a maga mindenható, mindenlátó, mindentudó hűbérurai is, akiknek se törvényük, se Istenük, se emberük. Azaz emberük, sőt embereik azért vannak.
Ott, ahol kell.
Sütő Éva
