Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök karácsonyi üzenete

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök karácsonyi üzenete

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Lk 2,14

Kedves testvéreim!

Karácsony ünnepét az adventi várakozás előzi meg. Az adventi koszorún a gyertyák pislákoló fénye jelképezi azt, hogy a világ sötétségében, az Isten örömüzenetében bízó ember számára mindig van remény. A keresztény naptár eszmei kiindulópontja szerint az adventi időszak a lélek és az elme sötétségének korát töri meg fényével. Ez a világosság kezdetben pislákoló gyertyafény, de a karácsonyi születés csodájában dicsőségesen terjed szét a világon, hirdetve Jézus tanításának életátformáló erejét. Az evangélium fény, ami nélkül a világ a bizonytalanság sötétségében, céltalanul kering. De Istenünk örökkévaló szeretete mégis utat jelölt ki számunkra, ami értelmessé és célszerűvé teszi létünket. Ezt az utat pedig egy szerény körülmények között születő gyermek mutatja nekünk. A megváltó nem fényes palotában, nem gazdag főpapi otthonban, hanem pásztorok között, a pusztai istállóban látja meg a napvilágot. Ez a tény hirdeti mindenki számára, hogy ez az evangélium nem az ember által alkotott álvalóságban nyilvánul meg, hanem az Úrtól jövő szeretet és igazság egyszerűségében világlik. Az ember által alkotott rend külsőségekre – rangra, vagyonra, címekre, képmutatásra – épül. Az isteni igazság ezzel szemben időtálló igazságra épül, amit szeretetnek nevezünk. E szeretet kiteljesedése képezi azt az Isten országát, amiről a karácsonykor születő Jézus tanít.

A mögöttünk álló esztendő igen gazdag volt a sötétségben. A koronavírus-járvány okozta bizonytalanság és félelem, a sok idő előtti halál, valamint a pandémiát kísérő válság mindnyájunkat elrettentett. Templomaink biztonságát kénytelenek voltunk elhagyni, s ehelyett ünnepet ülni az otthon csendjében. Ősi kelyheink árván maradtak, mert nem volt gyülekezet, amely az ünnep felemelő perceiben kezébe vegye őket. A megszokott formák helyett az együttlét és a közös imádkozás alternatív útjait kellett megkeresni. Egyszóval megtapasztaltuk a bizonytalanságot és a sötétséget. Bibliai párhuzammal olyanokká váltunk, mint azok a szegény és kiszolgáltatott emberek, akik Betlehem pusztájában sóhajtották el imádságukat a csillagos ég alatt. Életünk egyik napról a másikra alakult, változott, s minden este elrebegtük fohászunkat: tartsd meg, Atyánk, egészségünket és szeretteink életét.

Ez esztendő karácsonya továbbra is a járvány alaphangulatában zajlik. A bizonytalanság és a félelem nem távozott el tőlünk, s a betegség itt kering körülöttünk, mint farkas a nyáj körül. De ebben a világsötétségben enyhíti talán szorongásunkat az angyalok karácsonyi éneke, amely azt hirdeti, hogy minden nehézség és bizonytalanság ellenére a békességre törekvő ember élete kiegyensúlyozott, mert Isten gondviselése palástként takarja be vállát. Csak adjon nekünk az Úr bölcsességet ahhoz, hogy e járvány lejártával ne feledkezzünk meg arról az erőt adó hitről, amely megtartott minket.

Kedves testvéreim! Szentimrei Jenő költő számomra egy kedves versével kívánok minden jót akaró embernek áldott ünnepet!

„Alig vagy köztünk / csak minden évben egyszer újraszületsz, / de tavasz alig zsendül, / mi újra és újra megfeszítünk. / Aztán megsiratunk, / megünnepeljük feltámadásodat / és elveszítünk szemeink elől. / Elköltözöl ismeretlen vidékre,hova szárnyaink követni téged erőtlenek.[…] Pedig megszülettél, láttam csillagodat. / Pedig naponta újraszületsz, naponta látom csillagodat. / Naponta hallelujáz az angyali kar süketeknek. / Naponta jönnek igazlátó bölcsek s tudatlan pásztorok, / akik legjobban tudják: / Én uram, Jézusom, itt vagy Te mégis köztünk. / Magadhoz inted kisded gyermekeinket, / Jairusoknak feltámasztod halott lányát, / gyógyítasz sántát, bélpoklost, ördöngösöket, / s kenyeret, halat rendelsz azoknak, akik éheznek téged. / Ostorod csattog, én hallom, / én hallom kíméletlen suhogását, / s templomaink pitvara tágul, / s megnyílnak a szentély nehéz kapui, / odafönn az éterben láthatatlan orgonából / harsogva ömlő vox humana hallelujázik: / Dicsőség a magasban Istennek, / s a földön békesség és jóakarat az emberek között. / De jaj, mi lesz azokkal, akik még most se látnak Téged?” (Karácsonyi vers)

Áldott karácsonyi ünneplést kívánok erőben és egészségben minden kedves embertestvéremnek. Dicsőség legyen Istené és közöttünk béke és jóakarat!

Kolozsvár, 2020 karácsonya

Bálint Benczédi Ferenc püspök

Facebook