Egy megtiport ország tragédiája veszteségszámokban

A Nagy Trianon-kastély, ahol a magyar kormány delegációja aláírta a szerződést.

Egy megtiport ország tragédiája veszteségszámokban

Sosemvolt tragédia a haza életében, Magyarország megcsonkítása – ezek még az enyhébb jelzők közé tartoztak és tartoznak mindmáig a trianoni döntés következményeit tekintve. De mit is jelentett valójában a történelmi Magyarország feldarabolása?

Íme a számok! Ami a területi veszteséget illeti: egyetlen háborús vesztes államot sem ért akkora veszteség, mint hazánkat. Magyarország korábbi területének 71,4 százalékát csatolták el, és lélekszáma is radikálisan, több mint 63 százalékkal csökkent. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Magyar Királyság korábbi, 18 milliós lakosságából a trianoni Magyarországon alig 7,6 millió ember maradt. A magyar területekből hat környező ország részesedett, az elcsatolt területek közel harmada Romániához került, nagyobb, mint amekkora területet a trianoni döntés Magyarországnak meghagyott (Romániához 103 ezer négyzetkilométer került, míg Magyarország területe 93 ezer négyzetkilométeresre csökkent). Jól érzékelteti a csonkítás mértékét, hogy a 63 történelmi vármegyéből mindössze tíz maradt magyar fennhatóság alatt.

Ami a mezőgazdaságot és az ipart illeti, hazánkat a területi döntések a mezőgazdasági ország irányába taszították. A trianoni diktátum a korábban magyar fennhatóság alá tartozó iparterületek túlnyomó részétől megfosztotta a magyarságot, így elveszett a szinte teljes egészében elcsatolt hegyvidéki nehézipar – és vele együtt a korábbi nyersanyagkincs, az arany-, ezüst-, só-, vasérc- és rézlelőhelyek. A művelhető földterületek aránya nőtt ugyan az országon belül, de a korábbi erdőkincs alig több mint 10 százaléka maradt hazai kézen.

A trianoni döntés a közlekedési hálózat kapcsán is jelentősen éreztette hatását. Magyarország elvesztette adriai-tengeri kapcsolatát, így a tengerhajózásról és erről a kereskedelmi útvonalról lényegében teljes egészében le kellett mondania. Hatalmas csonkítás érte a szárazföldi közlekedést is: a közúthálózatnak alig 26, a vasúthálózatnak pedig nem egészen 38 százaléka maradt országhatáron belül.

A korszak egyik jelmondata, a revizionista plakátokon gyakran szereplő „Nem, nem, soha!” József Attila Trianonról szóló versének egyik sora volt. Nagy költőink sorra megemlékeztek a trianoni traumáról, sok művet éppen a Kosztolányi Dezső szerkesztésében megjelent antológia foglalt össze, ennek címe Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért volt. A kötetben többek közt Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula publikált – írja a blikk.hu.

(Címoldalon: 1920. június 4-én néhány perccel a trianoni békeszerződés aláírása után Benárd Ágost küldöttségvezető (középen, balra cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár (jobbra fedetlen fővel) elhagyja a versailles-i Nagy Trianon kastélyt.)

Facebook
Érintő hírportál