Egy régi újsághirdetés nyomában…
A ’40-es évek nagyváradi sajtóját, jelesül a Nagyváradi Estilapot, Árvay Árpád egykori napilapjának évfolyamait forgatva, elsőre egy hirdetésre figyeltem fel, amelyben az új bérlő, maksai Szabó Géza „vendéglátómester”, a város polgárainak szíves pártfogását kéri a szombaton megnyíló és általa vezetett, Lövész kert étterem és söröző számára.
Ízletes ételeket, polgári árakat, kitűnő italokat, pontos és figyelmes kiszolgálást ígér a hirdetés, valamint azt is, hogy a nyitás napján, szombat délután 5 órai kezdettel „35 tagú szimfonikus-utána jazz és cigányzene szórakoztatja a n.b. közönséget. A cím: Apponyi Albert fasor 1. (Hadapród iskolával szemben) Legszebb nagyváradi park bejáratánál).
Eddig a hirdetés, aztán rövid fejtörés után rá kellett jönnöm, hogy a hely, ahol a vendéglőt nyitották, nem lehet más mint az egykori László Király Szabadkőműves páholy székháza. Már-már napirendre tértem a dolog fölött, nem gondolva arra, hogy egy régi hirdetés okán (ilyenek százával voltak olvashatóak akkoriban, a korabeli napilapokban) még írni is fogok. Aztán a fent nevezett napilap egy következő oldalán, érdekes cikk ragadta meg a figyelmemet. Az írás címe: Bonyolult kártalanítási pör egy érdekes nagyváradi épület körül. A cikkből kiderül, hogy az ominózus épület, a László király szabadkőműves páholy volt székháza képezi a vita, illetve a pör tárgyát, Arató Ferenc nagyváradi fakereskedő és a város között! A ’40-es évek elején, egy ideig a Zöldkeresztes gyermekgondozó működött az épületben, aminek gazdája akkoriban a város volt.
Történt pedig, hogy Arató Ferenc annak idején, 450.000 koronáért vásárolta meg az épületet a szabadkőműves páholytól, de még mielőtt birtokba vehette volna tulajdonát, az új román adminisztráció úgymond, „lerekvirálta” azt. A volt székház épültének termeibe zárták be a politikai foglyokat és a tiltott határátlépőket. A termek tele voltak a legelesettebb és legzüllöttebb elemekkel, akik két évig, míg ez az áldatlan állapot tartott szinte teljesen lelakták az épületet. A bezárt, nincstelen emberek téli időben fűtőanyag hiányában, a parkettát és a mellékhelyiségek ajtajait és ablakfélfáit is eltüzelték. Arató a ház tulajdonosa, hiába járt a hatóságok nyakára, hogy ezt az áldatlan állapotot megszüntessék, vagy legalább némi bért fizessenek a használatért. Segítség helyett viszont ajánlatot tettek a román hatóságok a ház megvásárlására, de ugyanakkor azt is kikötötték, hogy csak nagyon előnyös feltételek mellett hajlandók a vásárlásra. Az üzletet végül megkötötték, a vételár pedig 160.000 lej volt. Arató azonnal látta, hogy milyen rossz üzletet kötött és rögtön megfellebbezte a városi közgyűlés határozatát. A prefektus a fellebbezést visszautasította, és a háztulajdonost kötelezte, hogy az ingatlant a szerződésbe foglalt árért adja át.
Az újabb impériumváltás után tehát az ingatlan egykori tulajdonosa a magyar városvezetéstől próbált anyagi kártérítést kicsikarni, állítván, hogy ő mélyen a valódi ár alatt kényszerült átadni az ingatlant a románoknak és mivel az ingatlan megér 70.000 pengőt is, 20.000 pengő különbözetet szeretne kapni a várostól. A járásbíróság szakértőt nevezett ki Krausze Tivadar személyében, aki megállapította, hogy az ingatlan értéke 66.000 pengő, míg az eladás idején 343.000 lejt ért. A város tehát akkoriban kevesebb mint a valós érték feléért jutott az egykori székhelyhez.A járásbíróság előtt, a város képviseletében, dr. Ulferth József tiszti ügyész jelent meg és ismertette a hivatal álláspontját az ügyben. Másnap dr. Horváth Frigyes járásbíró kihirdette az ítéletet az érdekes ingatlan kártérítési perben és elutasította Arató Ferenc keresetét. Az indoklás szerint a város nem perelhető, mivel a magyar állam egyik szerve és mint a román állam jogutódja jutott az ingatlanhoz, így perindításnak nincs helye!
Sok viszontagságos év telt el azóta, az értékes ingatlan ma is létezik és jelen pillanatban a teljes felújítása folyik. Azt nem tudni, hogy visszakapja e eredeti arculatát, de annyi bizonyos, hogy szabadkőműves múzeumnak ad majd helyet. Elsőként az országban!
Farkas László, Nagyvárad
