Emlékhelyet avattak Sass Kálmán tiszteletére Érmihályfalván

Vasárnap (2014. október 5.) emlékhelyet avattak a román nacionálkommunista terror egyik áldozatának, a partiumi magyarság jeles személyiségének, Sass Kálmán református lelkipásztornak a tiszteletére. Az ’56-os forradalommal szimpatizáló lelkészt 1958-ban államellenes összeesküvés koholt vádjával ítélték halálra. Mind a mai napig nem sikerült rehabilitálni, így a román állam szemében egy háborús bűnös emlékének adózott a helyi közösség és az eseményre máshonnan is érkezők népes serege.
A Bihar megyei Gálospetriben született, több településen is szolgált, Émihályfalván megállapodott lelkész születésének 110-ik évfordulója alkalmából a helyi református egyházközség és a presbitérium Sass Kálmán Emlékévnek nyilvánította a 2014-es esztendőt. Tavaly ősszel, a reformáció emlékünnepén tették le annak az emlékhelynek az alapkövét, amelyet a református ravatalozó bejáratához terveztek, és amely a lelkész kultuszát hivatott ápolni az 1993-ban a templom falára felkerült márványtáblával egyetemben. A temetőbeli emlékhely elkészültével október 4-én és 5-én a gyülekezet emlékünnepséget tartott egykori lelkipásztora tiszteletére, akit a román kommunista hatóságok – más erdélyi magyarokkal egyetemben – államellenes összeesküvés vádjával ítéltek halálra és végeztek ki. Földi maradványai máig azonosítatlanul nyugszanak a szamosújvári börtön tömegsírjában, s őt magát azóta sem rehabilitálták. Egy évvel ezelőtt az RMDSZ-vezetésű önkormányzat emlékkövet állíttatott fel a kisváros főterén a jó fél évszázada letartóztatott és elhurcolt érmelléki magyarok tiszteletére, de a harminc rávésett név mellől éppen a vezéregyéniség Sass Kálmán neve hiányzik, merő szégyenszemre.
A mártír lelkipásztort már a királyi Románia hatóságai meghurcolták hazaárulás és kémkedés vádjával, a sztálinisták pedig több tucat társával együtt ítélték el az 1956-os magyar forradalom leverése után, az ún. Érmihályfalvi Csoportból végül őt és Hollós Istvánt agyon is lőtték. Az „Érmelléki Messiásra” október 4-én konferenciával, ifjúsági rendezvényekkel, emléktárlattal, egy róla elnevezett terem átadásával, végül virrasztással emlékeztek, míg másnap, vasárnap ünnepi istentisztelettel és a már említett emlékhelyavatással. Sass Kálmán egykori szolgálati helyén, a református templomban a család kérésére Tőkés László erdélyi EP-képviselő, előző királyhágómelléki püspök, Érmihályfalva díszpolgára hirdetett igét. A Timóteushoz írott második levelet idézve („Igyekezz minél előbb hozzám jönni…”) hangsúlyozta:
a páli és krisztusi utat bejárt Sass Kálmán élete, pályafutása, mártíriuma igazodási pontként állhat mindazok előtt, akik tévelyegve keresik az útjukat. Nem sodródott az idővel, hanem tudatosan készült a kereszthordozásra, hűsége pedig kitartott a legnehezebb időkben is. Példája mutatja: érdemes szenvedni az igazságért, áldozatot hozni az egyházért, közösségeinkért, a hazáért. A Zsidókhoz írt levélben szereplő intést idézve („Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.”) az igehirdető méltatta az elődök áldozatkész nemzet- és egyházszolgálatát, szót emelt a napjainkban tapasztalható közöny, elfáradás és fásultság ellen, közösségi kiállásra és az 1989 után megnyílott új úton való továbbhaladásra biztatott.
A Sass-család képviseletében a mártír legkisebb fia, Sass Huba és az egyik unoka, Kiss Enikő idézte fel az ember és a lelkész alakját. Utóbbi a család nevében határozottan kérte, hogy az a párt, mely nem volt elég bátor ahhoz, hogy felvésesse nagyapja nevét az 1956-os érmihályfalvi emlékműre, ne ápolja kampányszerűen az emlékét se helyben, se másutt. A továbbiakban Fazekas Sándor, Magyarország földművelésügyi minisztere – aki egyben a népes család egyik tagja – magánemberként mondott beszédet, felhívva a figyelmet: Sass Kálmánnak valójában egyetlen bűne az volt, hogy magyar volt és keresztény, ezért kellett elszenvednie neki is és egész családnak a retorziókat. Ugyanakkor a magyar kormány tagjaként is köszöntötte a megemlékezőket, a határok fölötti nemzetegyesítés elvének és gyakorlatának fontosságát hangsúlyozva.
Az istentiszteleten közreműködtek a Bernáth József Református Iskola növendékei és a bibliakör fiataljai, akik Sass Kálmán kátéjából és más írásaiból szavaltak, illetve olvastak föl, az alkalomhoz illő énekekkel pedig a Musica Sacra kamarakórus szolgált. Felolvasásra került Csűry István királyhágómelléki református püspök emlékező-tisztelgő nyílt levele is.
Az emlékhely ünnepélyes felavatásán Kovács Zoltán egyházközségi főgondnok tett hitet az utódok nevében amellett, hogy a félelmek leküzdésével csakis azon az úton érdemes járni, amin Sass Kálmánék jártak: a nemzet és Isten szolgálatának útján. A sztálinista terror áldozatait máig nem helyezték vissza jogaikba és nem kárpótolták tisztességesen. A temetői környezethez illő míves obeliszket Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Kiss Enikő családtag leplezte le, áldást a Balázs lelkészházaspár mondott, a tisztelet koszorúit pedig a családtagokon kívül pártok, közületek, intézmények képviselői helyezték el a talapzaton. Köztük volt Szilágyi Zsolt is, az Erdélyi Magyar Néppárt államfőjelöltje, aki az alkalmat megragadva szolidaritását fejezte ki Sass Kálmán családjának, és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy addig nem szabadulhatunk meg a kommunista múlt örökségétől, ameddig az ’56-os mártírokat nem rehabilitálják.

 

Forrás: Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
2014 Október 5.

 

Facebook