Erdei ádvent

Szilágyi Ferenc Hubart:

Erdei ádvent

Ahol tegnap virág nyílott,
csíz dalolt víg éneket,
elszállt az ősz, mint a nyíl, ott
vélve vércse-rémeket.

Szomorúan búg az erdő,
korhadt levél ont szagot,
varjúkár szól, és a csergő
szarkapanasz – rossz fagott!

A vándorgyík kicsit késve
érkezett meg – jó nomád –,
a tölgyön egy repedésbe
rendezte be otthonát.

A borz kotor holt avarba,
gonddal gyűjti kincseit,
üreglakó, nincs zavarba’,
pedig fűtés nincsen itt!

Odvát zárja már a mókus,
a zimankó kint reked.
Majd a harkály kopog néki
friss erdei híreket.

Ásít a híd, a folyópart
álmos, a táj elpihen,
a szél játszik altatódalt
andalító-szelíden.

Száz zsák gyémánt lesz a bére,
hull majd sok-sok hódara,
ezüst vértben áll estére
a domb erdős oldala.

Kristálycukor lesz a fákon,
feldíszíti egy kobold,
és a csúcsi fenyőágon
ott tündököl majd a hold!

Facebook
Érintő hírportál