Eszköz az érzelmi intelligencia fejlesztésére – Gondolatok a betlehemezés kapcsán
Hat év alatt már annyiszor leírtam, hogy a margittai Horváth János Elméleti Líceum tanulóiból alakult lelkes kis csapat idén is részt vesz a SzékelyKapuk- ZöldKapuk elnevezésű nemzetközi ökocivilizációs versenyben, és hogy a versenykiírás értelmében idén is népies, vidám, helyenként megható, máskor felemelő betlehemessel járta a város és a környező települések intézményeit. Leírhattam volna, hogy az idén első alkalommal Debrecenbe is eljutottunk a XXVII. Nemzetközi Betlehemes Találkozóra, ahol csodás előadásokat láthattunk, és mi sem kellett szégyenkezzünk, vagy a Szatmár megyei Mikolán megrendezett betlehemes versenyen elért első helyezésünkről is beszámolhattam volna, meg arról is, hogy Érbogyoszlóba, Székelyhídra és Hegyközszentmiklósra is szeretettel vártak vissza és fogadtak bennünket. Valahogy mégsem tudtam rászánni magamat az írásra.
Tizenöt tanítási hét, a próbák idegeskedései, ahonnan felmérő vagy dolgozatírás miatt mindig hiányzott valaki- majd a fellépések szervezésével járó izgalmak teljesen kimerítettek.
Teltek a napok, hetek.
Aztán ahogy a Betlehemes Napló elkészítéséhez elővettem és elolvastam a beérkezett nézői és a betlehemesben részt vett gyermekek leírt véleményét, úgy éreztem, hogy mégis van mit megosztanom erről a nagyszerű versenyről és tevékenységről.
Először is azt, hogy nem hiábavaló a sok befektetett munka, izgalom, utánajárás, mert a nézők kacaja, könnyei, elismerő szavai és a gyermekek lelkesedése, öröme mindenért kárpótol. Másodszor, állítom, hogy a betlehemezés kiváló eszköz az érzelmi, illetve a szív intelligenciájának fejlesztésére, nézőben és résztvevőben egyaránt.
Tanúskodjanak erről az alábbi vélemények:
„Idén azért jelentkeztem legfőbbként a betlehemesbe, mert egy jó barátom, aki már a tavaly is benne volt, szeretettel meghívott.
Sajnálom, hogy ez volt az első évem, és eddig nem ismertem meg, hogy pontosan milyen is a betlehemezés.
Nagyon örülök annak, hogy idén részt tudtam venni és, hogy segíteni tudtam ennek a hagyománynak a megőrzésében.
Én a betlehemesben az öreg juhász szerepét kaptam, ami nagyon kötődött hozzám és pont az én stílusomhoz való volt. Legszebb élményem, ami megmaradt: a közönség nevetése és kíváncsisága. De azért a társaimat sem szabad kihagynom, sem a próbákat, amiken rengeteget nevettünk. Ahhoz képest, hogy nem sok időnk volt erre felkészülni, mégis együtt tudtunk működni és úgy előadni, mintha már 10 éve ezt tennénk.
Mintha egy család lettünk volna!”
(Üveges János, XI. B.– Öreg pásztor)
„Első alkalommal jöttem betlehemezni.
Azért jelentkeztem, mert szeretem ezt a csapatot. Eddig minden évben láttam a betlehemes játékukat és ki akartam próbálni, hogy milyen lehet velük eljátszani a betlehemes történetet.
A legszebb élményem az volt, amikor láttam, hogy hogyan működik együtt a csapat, s milyen összhangban vagyunk.
Számomra nagy élmény volt készülni a betlehemezésre, majd előadni ezt a történetet. Mindegyik fellépésnél azt éreztem, hogy megérte a sok munka.”
(Mike Nóra, VII. A. – Angyal)
„Azért jelentkeztem idén is, hogy ezzel is dicsőíthessem az Urat, szolgálhassak neki, s persze a társaságért is.
Mivel én már 5-ik éve betlehemezek, nagyon sok jó élményem van, amit betlehemezésem során „összegyűjtöttem”. Talán az egyik legkedvesebb emlékem az óvodában való betlehemezés marad, aztán persze a jó kis buszozások is egy életre megmaradnak az emlékezetünkben. Nagyon szeretem a közös munkát, főleg ha mindenki odateszi magát.
Talán az idei volt az eddigi legösszetartóbb csapat, aminek én is részese lehettem. Sok fellépésünk volt együtt, s szerintem nagyon jó volt együtt szolgálni Neki!
Hálás vagyok ezért az egészért, azért, hogy Ő megszületett, s mi pedig tovább adhattuk az örömhírt kicsiknek, nagyoknak egyaránt.”
(Balogh Eliza, X. B. – Angyal)
„Immár 5-ödik éve, hogy betlehemezek, és nagyon tetszik. Szeretem benne azt, hogy családias hangulata van, és hogy új barátokat lehet szerezni.
Azért jelentkeztem idén is, mert rettentően szép az, hogy továbbvisszük a hagyományokat, és hogy elmesélhetjük azt, hogy hogyan is született meg Jézus.
Minden évben rengeteg élménnyel gazdagodtam, de legfőképp az marad meg bennem, hogy látom az emberek arcán azt, hogy mennyire örülnek, és mennyire meghatja őket az, amit mi adunk nekik.
Lehet, hogy néha összekapunk a csapaton belül, de ez csak segít abban, hogy minél jobb és erősebb csapattá kovácsolódjunk, és ez meglátszik a munkánkban is.
Köszönettel tartozunk a tanárnőnek, mert minden évben ott áll mellettünk és hiába mondja azt, hogy: „Ez az utolsó év „, mi tudjuk azt, hogy nem így van, és hogy miattunk minden évben újra belefog a betlehemezésbe.”
(Veres Antónia, X. B. – Angyal)
„Mikor először láttam az előadást, azt éreztem, hogy szeretném látni még…még …még… A sokadik meghallgatás után tudatosult bennem, hogy mi is válthatta ki belőlem ezt az érzést… Ez alatt a 20 perc alatt ott volt a szív és a lélek is. Elhittem minden egyes szót és áldást.
Hála és köszönet minden egyes percért!”
(Borbola Melinda, tanár)
Bordás Mária vallásoktató, Margitta
