A halálra ítélt két váradi ház

A halálra ítélt két váradi ház

1943 tavaszán Kőszeghy József, Nagyvárad nyugalomba vonult főmérnöke érdekes javaslattal állt elő egy városrendezéssel foglalkozó tanácsülésen. A Szent László tér esetleges rendezése volt a téma, de a főmérnök javaslatokat tett a Bémer tér Kishíd felőli részének átalakítására is.

A javaslat tartalmazta két ház lebontását a híd Bémer tér felőli oldalán, és két házét, mégpedig a Dunkel-házét és a Kovács-házét a Szent László téren. A főmérnök azzal érvelt, hogy a tér megfelelő kialakítása érdekében a rendezésnek útjában áll a négy ház. A két Szent László téri házzal egy korábbi írásomban már foglalkoztam, most a két, Bémer tér felőli házakról írnék le néhány dolgot, amiket korabeli újságok oldalain találtam.

Ami a két, már említett Szent László téri házat illeti, csak annyit említsünk meg, hogy egyik se lett lebontva. A Kovács- ház mai napig áll és a tér egyik dísze, a Dunkel-házat pedig 1944 októberében a harcok során találat érte és kiégett, majd lebontották.

A Lévay palota még mindig áll, a tér egyik dísze…

Térjünk hát vissza a tervre, amit a városi főmérnök ismertetett a közgyűléssel. Az egyik csákány- halálra ítélt ház a Bémer tér sarkán, a Lévay palota lett volna. A palota helyén régen egy ósdi ház állott, melynek utcai frontján Kiss Sámuel fűszeres boltja volt. A Fehér kutyához címzett üzlet kitűnő áruiról és a szolid kiszolgálásról volt nevezetes. Évek hosszú során elsőrangú vevőkörrel bírt.

A ház udvarán volt a város legjobb vizű kútja, ahova messzi utcákról is jártak vízért.

Kiss Sámuel halála után a házat és az üzletet Lévay Zsigmond örökölte, aki szintén kereskedőember volt, de már a szélesebb látókörű, újító fajtából. Nem elégedett meg azzal, hogy csak Olaszi háziasszonyait szolgálja ki jobbnál jobb áruival, nagystílű üzleteket köt, és ázsióját sikereivel emeli. Tekintélye és tőkéje, valamint hitele annyira megnő, hogy a Bihar megyei Termény és Hitelbank, más néven a Reismann Bank igazgatósági taggá választja és jó ideig oszlopos tagja lesz az igazgatótanácsnak.

A régi házat és a Kishídfő között elterülő Sdrávich-házat, mely teljesen elzárja a Körös partot, már régen le akarta bontatni a város, így tárgyalásokat kezdenek a tulajdonosokkal és hamarosan megegyezés születik. A Kiss Sámuel-féle ház egy részét is lebontják, csak a ma is látható hatablakos rész marad meg. Erre a helyre épül majd a Lévay palota, magának, Lévay Zsigmondnak a tervei alapján. Eredetileg csak egyemeletesre tervezte a házat, de menet közben meggondolta magát és kétemeletesre építtette azt. 1894 májusára elkészült a ház, a Lévay palota és az előtte futó négy méter széles korzó is. Ezt a palotát tervezi lebontatni a volt városi főmérnök (Mekkora szerencse, hogy a sors másképp akarta és mai napig ott pompázik a betonhíd mellett, a Bémer tér sarkán a csodás palota!)

A másik lebontásra ítélt ház a Kishíd másik sarkán állt. Ez volt a Grám-ház, melynek régi tulajdonosa Grám Károly földbirtokos volt. Mivel a családnak volt még egy háza a Beöthy Ödön utcán, nem lakott sem az öreg földbirtokos, sem a három örökös, Károly, Sándor és Gábor sem a házban. Az apa halála után a házat egy építésszel újjáépíttették, de úgy, hogy arra később emeletet lehessen építeni. Mivel nem szerettek a házzal foglalkozni, eladták azt Erdős Zsigmond vasöntöde és gépgyárigazgatónak. Történt mindez 1924-ben. Erdős később üzlethelyiségekké alakította át az épületet úgy, hogy a bérlők később megvehették az általuk bérelt részt. A ház nevezetessége, a szeglet részen álló Szent János szobor, amiről az eredetileg Pokol utcának nevezett utca a nevét kapta. Nepomuki Szent János Prága védőszentje lett, de a hidak és a pallók is az oltalma alá tartoznak.

A Grám-ház elé, a fából készült Kishíd sarkára a püspökség jóvoltából a Szent János szobor még Mária Terézia idejében lett elhelyezve. A ház első újjáépítése során, 1891-ben a szobor a ház falába, egy üvegfülkébe került. A hívek sokszor eljárnak elé imádkozni, írja egy korabeli napilap. Ez a ház is elkerülte a tervezett bontást a múlt század ’40-es éveiben, a szocialista bontási mániát viszont nem. A házzal együtt a szobor is eltűnt, akárcsak a Püspöki úti kőhíd sarkán álló, szintén Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobor. Talán egyszer, valamilyen csoda folytán előkerülnek ezek a régi relikviák, mindannyiunk örömére.

Végül a városi főmérnök indítványai nem valósultak meg. Hogy miként nézett volna ki az átalakított két központi tér, talán jobb nem is tudni. Generációk sorának így maradt meg mostani formájában, szépségében. Az itt élőknek megszokottá, kedvessé vált, a távol élőknek pedig így él emlékeiben a mi két drága terünk, a Bémer tér és a Szent László tér.

Farkas László, Nagyvárad

(Főoldal: A régi Grám-ház)

Facebook
Érintő hírportál