Harag (2.)

Harag (2.)

Mondják, a harag rossz tanácsadó, de tanács ide vagy oda, a haragvó emberről nem mondható el, hogy megfontoltan, józan ésszel döntene. Kiváltképp, ha a haragot a tájékozatlanság, vagy netalán a rosszindulat is táplálja. Így történhet meg, hogy a harag célját téveszti és bumerángként csap le elindítójára. Ám hiába a kijózanító ön-fejbeverés, mert ha a létre ébredés meg is történik valamikor, az oktalan haragvás beismerése, rendre elmarad. Minél több és súlyosabb az elkövetett hiba, annál elvadultabb, elfogultabb a harag, persze mindig azok ellen, akik már jó előre látták azt, amit a haragtól elvakult nem.
Történt, hogy a köröstárkányi emlékműépítéskor a nagy többség haragudott az építendő emlékmű miatt. Igaz 64 százaléka megszavazta, mint „úgysem lesz abból semmi”, meg „biztos nem engedik a románok” alapon. Egy maréknyi ember tett arról, hogy ne így legyen, a többi haragudott, még olyanok is akadtak a haragváson túl, hogy ellene tettek. Mint az RMDSZ, aki a haragvását eszközként felhasználva megosztó koszorúzást szervez az emlékműnél, majd magára íratja azt az egyház segítségével. Minek lehetne ezt a viselkedést nevezni? A kicsinyesség, az önzés, az összefogás vagy éppenséggel a butaság haragjának? Mert azt is bizton lehet állítani, a harag nagyon sok esetben még butasággal is társul, talán egyenes arányban is van a kettő egymással.
Jövőre jönnek a választások (az RMDSZ csak szavazást akar) és jönnek a nagy haragvások is. Aki nem az RMDSZ-re szavaz nem magyar, nem jó református és nem jó katolikus! És újra eljön a harag napja: mert nincs összefogás, egyetértés! Lehetett volna a közös Turul-állítással, a Magyar Napokkal, csak az elvtársurak akkor is haragudtak. Turulra és mindenkire, aki nem sorol be az RMDSZ csordájába, vagy a pártegyház nyájába. Azok, akik az emlékművet létrehozták, a Turult emelték volna, vagy netalán részt vettek volna a közös magyar ünnepségen, bizton állíthatom, hogy magyarként viselkedtek és vettek volna részt a rendezvényen. Nos, ha nem az RMDSZ-re szavaznak jövőre azt nem magyartalanságból, nem kereszténységükből kivetkőzve teszik és nem haragból. Ahogy lett emlékmű, lesz majd Turul és összefogás is, de nem azokkal, akik Szabó Ödönnel, és nem falubelijeikkel fognak össze. Tiszta ügyhöz, tisztességes, becsületes magyarok kellenek, nem pedig a magyarságból élők és azok haragvó csicskásai.
Olvasva a bihari sajtót, figyelve a közelmúlt történéseit, lenne egy javaslatom keresztény testvéreim felé, nem haragból, de ha én tudomásul veszem a helyzetet, remélem a nálamnál magyarabbaknak, keresztényebbeknek ugyanaz véleményük. Szóval, javasolnám Szabó Ödönt, mint közös püspökjelöltet mindkét egyház élére! Ez lenne számukra az igazi összefogás, ökumenikus viselkedés. A politikum és egyházak már összeölelkeztek, a következő lépés a teljes ökuménia lehetne. Az alap nélküli nagy szavak, hazugságok nyerjenek hivatalos egyházi jóváhagyást, elismerést. Hogy a megbocsátó-cédulák jó román pénzért már mind gazdára találtak, most már jöhet a harag-napi eretnekégetés!

Gábor Ferenc,

Köröstárkány

Facebook