„Hunnét, hunnét, hát a fődemrül!”
Itt az ősz, itt a betakarítás ideje, a földes gazdák meg vakarhatják megint a fejüket. Ugyanis szántanak, vetnek, de betakarítani már nem biztos, hogy be is takaríthatnak, mivel a dűlőutakon hónapok óta ott lebzselnek a mezei szarkák, akik a föld megművelőinek minden esztendőben örökzöld gondot jelentenek. Némelyik érmelléki gazda odajutott, hogy szeme láttára kaszálják a saját tulajdonában lévő rétet, és nem mer szót emelni ellene. Ugyanis még a tolvaj áll az erdő felől, hogy „na csak hátrébb az agarakkal, gazduram, mert magába állítom a kaszát!”
Majd megtoldja azzal is, hogy ül tíz évet a sitten, utána visszajön és kaszál tovább.
Évről évre ilyen kilátásokkal mennek neki az ősznek, és az okozott kár miatt nemhogy elégtételt nem tudnak venni, de még a rendőrségi feljelentések sem változtatnak a helyzeten. Legfeljebb ismeretlen tettes ellen indítanak eljárást. Ugyanis ki tudná számon tartani a sok gebe vontatta szekerek gazdáit?
Történt az egyik érmelléki település határában, hogy egy tökkel megrakott szekeret húzott a zabot még álmában sem látott paci. „Lestrapált”, alkohol szagú gazdája ostorral próbálta jobb belátásra bírni a kínlódó állatot, ám a pára egy adott pillanatban megadta magát a teher, na meg a több hónapos koplalás súlya alatt. Éppen akkor tévedt arra három termetes gazda is, akik a földjüket őrizvén, felelősségre vonták a lovat verő mandrót, honnan a rakomány. „Hunnét, hunnét, hát a fődemrül!” – jött a válasz.
Ám amikor kiderült, hogy a földjének kinevezett parcella éppen az egyik jelenlévő gazda tulajdona – a tökkel együtt –, még neki állt feljebb, hogy feljelenti őket zaklatásért, na meg lopásért (!), csak adja a Devla, hogy lepakoltassák vele a szajrét. Kisvártatva erősítés gyanánt kitelefonálta az önkormányzat romaügyekkel foglalkozó referensét, aki egy ideig tanácstalanul álldogált a helyszínen, majd megokosítva az ürgét, elment.
A dolog pikantériája még csak ezután következett.
Mivel a tökrakományt elkobozta a magkárosított, a megélhetési bűnöző néhány óra múlva feljelentést tett a rendőrségen, önkényeskedésért. Mert ehhez neki a „junióban” joga van – mondta utólag, amikor valamennyiüket beidézték.
Bántódása nem esett ugyan senkinek, igaz a töktolvajnak sem. Mert a jog kérem, az jog.
Sütő Éva
