Két tonna szén volt az ára a székelyhídiak hallgatásának

Két tonna szén volt az ára a székelyhídiak hallgatásának

Áprilisban többször is beszámoltunk arról, hogy a REDOLAJ nevű fűtőanyagokkal kereskedő nagyváradi cég a székelyhídi képviselő-testülettel és a lakossággal megbeszélést tartott a városházán, mely cég az érmelléki kisváros vasútállomásának rakterét (rámpa), valamint egyéb szénszállításhoz szükséges területet és eszközt bérelt a Román Vasúti Társaságtól.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a cég a lakott területtől mintegy 30 méterre tervezte a szénátrakodót, a lakossággal való minden előzetes egyeztetés nélkül. A megyei környezetvédelmi ügynökségtől és egyéb tótumfaktumoktól beszerzett engedélyek birtokában a REDOLAJ emberei egyszerűen lenyomták bizniszt a város torkán, mivel a Ioan Blidaru-féle céget Papfalváról (Popesti) a teherautók okozta útkárok, a lerakat környezetszennyezése és a kibírhatatlan zajártalom miatt zavarták el.

Azóta mintegy napi nyolcvan szénnel megrakott teherautó rongálja a székelyhídi közutakat, illetve szennyezi szénporral az állomástól és a szénteleptől alig 30 méterre található lakásokat, játszóteret.

A szénátrakodó ellen aláírásokat is gyűjtöttek (mintegy hatszázat), mely ívekkel Béres Csaba polgármestert bízták meg, hogy iktassa a megyei környezetvédelmi felügyelőségnél, elhárítandó egy újabb „veszedelmet” a fejük felől, lévén már kettő: egyik a biomassza erőmű, ami szinte kibírhatatlan bűzt áraszt, pedig azzal kapcsolatban is ígértek fűt-fát a megyeiek, a másik pedig a szemétátrakodó, ami szintén szennyezi a kisváros környezetét, nem is keveset. Mindhárom elértéktelenítve a környéken lévő ingatlanokat.

A csavar az egészben az, hogy a képviselő testületnek még csak szava se volt a döntésben, ugyanis az engedélyeket kibocsátó megyei hivatalok a székelyhídi tanács feje felett hozták össze a suskust. A tanácsosok ezúttal pártoktól függetlenül, egyhangúlag értettek egyet, hogy  minden lehetőséget ki fognak aknázni, hogy megakadályozzák a REDOLAJ embereit abban, hogy megvessék lábukat Székelyhídon.

A hercehurca vége az lett, hogy a megyétől majd minden párt önkormányzati lépviselője megkapta a „nana” figyelmeztetést, aminek az lett az eredménye, hogy a REDOLAJ hat hónapig zavartalanul hordhatja és rakodhatja a szenet (hat hónapig, mivel Dévával még ennyi állt a szerződésben), azzal a Blidaru-féle ígérettel, hogy átköltöztetik a játszóteret, járdát öntenek, valamint egy állandóan működő vízfüggönnyel fogják óvni a lakóterületet a szénportól, amiből természetesen semmi sem valósult meg.

Mivel közeledik a hat hónapos időszak vége, felhívtuk Béres Csaba polgármestert, tájékoztasson arról, hogy ez az ominózus hat hónap legalább valós-e, vagy ez is porhintés volt a helybéliek szemébe. Vége lesz-e szeptemberben a cég és a megye önkényeskedésének, valamint azt is megkérdeztük, mit tartott be a cég az ígéreteiből, illetve városgazda minőségében mit tud arról, hogy két tonna szénnel fizette le a cég az aláírási íven szereplőket a hallgatásukért, ugyanis ez a szóbeszéd járja Székelyhídon.

Béres Csaba polgármester biztosított arról, hogy a napokban lesz az utolsó vagonírozás. Az ígéretekből persze  semmi sem lett, bár utólag tán a fiúk meg fogják önteni azt a járdát…

A két tonna hallgatásért járó szenet is bevallotta… Vagyis a listások, illetve a hangadók családonként/fejenként két tonna szénért eladták az ügyet…

Jobbat tán úgy sem tehettek volna a megye ellenében. Azaz ismét megtörtént Székelyhídon, ami meg szokott történni: sok hűhó semmiért. Kár, hogy ennyire olcsón adjuk magunkat. Mindenben…

Sütő Éva

Facebook