Konferencia László Gyula régész, történész emlékére

Konferencia László Gyula régész, történész emlékére

Tudományos konferenciával tisztelgünk László Gyula régész, történész emléke előtt az idén június 18–24. között zajló, immár 6. Szent László Napok nyitónapján, amelyet a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében (Ezredévi emléktér / P-ța Libertății 40. szám) tartunk.

A konferencia szervezője a Magyar Polgári Egyesület

Program:
9.00 – 9.40 Regisztráció
9.40 Köszöntők – Dr. Fleisz János nagyváradi történész,
Nagy József Barna, a Magyar Polgári Egyesület elnöke
10.00 Szabados György PhD történész, a László Gyula intézet igazgatója – László Gyula a magyarok bejöveteleiről
10.30 M. Lezsák Gabriella régész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi intézetének kutatója – „Ott békültem ki a sorssal…” László Gyula kolozsvári évei (1940-1949)
11.00 Jánó Mihály muzeológus, művészettörténész – László Gyula és a Szent László-legenda falfestményei
11.30 Kávészünet
10.30 Gróf Péter régész, muzeológus, Magyar Nemzeti Múzeum, Visegrádi Mátyás Király Múzeum – Emlékezés László Gyulára egy tanítvány szemével
12.30 László Zoltán építészmérnök – Emlékezés László Gyulára, az édesapára

László Gyula régész, történész, képzőművész, egyetemi tanár, a kettős honfoglalás elméletének megalkotója 1910. március 14-én született a Brassó megyei Kőhalmon. A családja 1916-ban a háború elől Budapestre menekült. Itt végezte tanulmányait előbb a Képzőművészeti Főiskolán, ahol kiteljesedett kiváló rajztudása, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1935-ben doktorált. A Hopp Ferenc Kelet-Ázsia Múzeumban, majd később a Nemzeti Múzeumban gyakornokoskodott, dolgozott.
1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolása után Kolozsváron lett egyetemi tanár, ahol 1949-ig tanított. Itt jelent meg 1944-ben egyik legnépszerűbb műve, A honfoglaló magyar nép élete című kötete. Budapestre visszaköltözve előbb a Nemzeti Múzeum munkatársa lett, majd 1957-től 1980-ig, nyugdíjazásáig, az ELTE régészhallgatóit oktatta.
Mintegy 25 kötete jelent meg és közel 800 cikke, tanulmánya. Ezek mellett rengeteget rajzolt, sok kötete jelent meg a honfoglaló magyarokat bemutató saját rajzaival. Évtizedeken át kutatta, vizsgálta a honfoglalás kori temetőket és ennek eredményeként az 1960-as években jelentette meg a „kettős honfoglalás elméletét”, ami munkásságának egyik legfontosabb elemévé vált. Ahogy ő fogalmazott, „felvetése” szerint, amikor Árpád népe a 9. században meghódította a Kárpát-medencét, itt már nagyszámú magyar tömegeket talált.
Az ásatások, kutatások mellett foglalkozott a nagyszentmiklósi kinccsel, a Lehel-kürttel, az ókeresztény leletekkel, a honfoglaló magyarok használati tárgyaival, a Kárpát-medence őskori viszonyaival, vagy éppen az újkori művészeti irányzatok fejlődésével is.
László Gyula professzor tanítványai, pályatársai (bár egyesek a „kettős honfoglalás elméletét” vitatva) között páratlan köztiszteletnek örvendett, gyönyörű rajzokkal illusztrált könyvei nagy sikert arattak az olvasók körében. Leghíresebb kötetei: A honfoglaló magyar nép élete, Árpád népe, Arckép és kézírás, Őseinkről, a Szent László legenda középkori falképei, A „kettős honfoglalás”, „Emlékezzünk régiekről…”, stb.
1991-ben Szécheny-idíjat kapott munkásságáért.
A neves tudós kutatásai mellett fáradhatatlanul járta Magyarországot és Erdélyt, ahol nagy érdeklődéssel követett előadásokat tartott. Egy ilyen erdélyi előadó út során hunyt el Nagyváradon, 1998. június 17-én kora reggel, a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ szállásán.

Facebook
Érintő hírportál