Kossuth-pártiak Érmihályfalván

Kossuth-pártiak Érmihályfalván

A múlt század derekán, amikor még esténként az érmelléki lápok férfiembereit összehozta a pipaszó, fel-felcsendültek a régi Kossuth-nóták is.  Még száz esztendő távlatából is halkan, csak maguknak sírták a kesergőt, és azzal a meggyőződéssel tekintettek fel a tornyos ágy fölötti képkeretekből lovaikat ugrató nagybajuszú nagyapákra, hogy ’48-hoz fogható hőskor és dicsőség tán sose lesz többé a nemzeten.

A múlt század derekán nem csak az akkor élt nemzedék, de több érmelléki híresség is feleleveníti az 1848-as szabadságharcról hallottakat. Közöttük Sass Kálmán (1904–1958) mihályfalvi ’56-os mártír lelkész írja az 1944-ben általa létrehozott Üzenet című református közlönyben: „Nádfedeles házikókban, jobb módú gazdák házában éppen olyan otthonos Kossuth Lajos bekeretezett képe, mint a papok, tanítók házaiban. A saját fotográfiájuk jól megfér a Kossuthé mellett. Vajon miért tiszteli a magyar nép Kossuth Lajos személyét? Szerintem azért, mert a magyar népben tudott hinni, a magyar népi lélekre mert építeni. Azért, mert a magyar nép ősi vágyainak, szabadság szeretetének, emberi volta elismerésének, élete szociálisabb elrendezésének szárnyat tudott adni. Hogy terveiből, elgondolásaiból kevés valósulhatott meg, azért a magyar nép sohase őt okolta, hanem azokat, akik miatt keserű száműzetésben kellett élnie-halnia. Igen, Kossuth Lajos minden propaganda ellenére él és élni fog örökké a magyar nép lelkében, és pedig annál erőteljesebben, minél inkább tér vissza népünk önmaga lényegéhez, idegenmentes magyarságához.”

Dr. Andrássy Ernő (1894–1968), az Érmellék utolsó polihisztora így ír egy 1957-ben kelt feljegyzésében: „Bőven maradt emlékezete annak, hogy a szabadságharc leverése után a Mihályfalva határában levő láperdőben rejtőzködő szabadságharcosokat miként táplálta a község népe. A község annyira átitatódott a 48-as szabadságszellemmel, hogy sokan ma is Kossuth pártinak tartják magukat.”

Bernáth Gedeon nemzetőr, őrnagy

Mihályfalvi szabadságharcosok

Kovács Rozália helytörténész gyűjtéséből származó adatok alapján az 1848-as szabadságharcban részt vett mihályfalvi törzstisztek, századosok, főhadnagyok, és egyéb magas rangú tisztek között szerepel Gencsy Pál nemzetőr alezredes is, aki később a Bihar megyei lovas nemzetőrség őrnagya lesz. Októbertől egy 350 főnyi lovascsapat parancsnoka Bánságban. Bernáth Gedeon nemzetőr, őrnagy 1848 szeptemberétől a 2. bihari nemzetőr zászlóaljjal részt vesz a délvidéki harcokban. November elején a nagybecskereki táborból  Bihar megyébe tartva az aradi császári várőrség fogságába esik, innen testvére József fogolycserével szabadítja ki. 1849. január végén az érmelléki nemzetőrök parancsnoka lesz a biharpüspöki népfelkelő táborban. Osváth Ferenc hadnagy volt a Nagyváradon alakuló 27. honvédzászlóaljnál. 1849. januártól főhadnagy a 14. Lehel  huszárezrednél. Később századparancsnok a 7. Reuss huszárezrednél a bácskai hadtestben. Bernáth Gyula 1848 júniusában önkéntes a Debrecenben szerveződő 10. zászlóaljnál. A nyári délvidéki harcok során tizedessé léptetik elő. Később a 23. majd a 63. zászlóalj főhadnagya lesz.

Bernáth Kálmán 1848 augusztusától közvitéz a debreceni önkéntes nemzetőröknél. Később a 28. honvédzászlóaljhoz kerül. 1849-től főhadnagy a Tiszai hadsereg 64. zászlóaljban. Bernáth Kálmán Borosjenőnél teszi le a fegyvert.

Bernáth József

A család bihari ágának megalapítója Bernáth László és Bónis Zsófia 1768-ban született fia, Gedeon volt. Feleségével Boronkay Anna-Máriával 1790-ben esküdtek a ma is álló érköbölkúti református templomban. Ők költöztek Érmihályfalvára, ahol a családnak birtoka volt. Együtt építették azt a ma is álló úri lakot, és alakították ki annak híres parkját, amely a kiegyezés után a Bujanovicsok kezére került. A kastély az államosítás után városi kórházként működött. Több mint húszéves restitúciós per után kapták vissza ismét a Bujanovicsok. Ma üresen áll.

Bernáth Gedeon gyermekei Lajos, Teréz, József, Gedeon és Vince voltak. A mihályfalvi szabadságharcosok legkiemelkedőbb személyisége Bernáthfalvi Bernáth József (1801–1860) volt. Élete összefonódott Bihar vármegye politikai életével, szabadságharcával. Előbb Bihar vármegye tiszteletbeli, majd tényleges szolgabírójává nevezik ki. 1837–41 között az érmelléki járás főszolgabírójaként, majd 1839-től a pozsonyi országgyűlés érmelléki követeként szerepel. 1842–45 között pedig már bihari alispán.

1848. március 22-től Bernáth József Bihar vármegye állandó közcsendi bizottmányának lesz a tagja, majd a bihari ellenzék a székelyhídi választókerület népképviselőjének választja meg. 1848. május 27-én Nagyvárad díszpolgárává nevezik ki.

Tagja volt az országgyűlés Bécsbe küldött 100 tagú küldöttségének is. Bihar vármegye önvédelmi harcának szervezésében is tevékenyen részt vesz.

Amikor Gedeon testvére osztrák fogságba esik, Kossuth személyes rendeletében hatalmazza fel az aradi tábor parancsnokságának segítségül vételére. Idézet a rendeletből: „(…) Bernáth József képviselő úr felhatalmaztatik az Országos Honvédelmi Bizottmány által, hogy nevezett Bernáth Gedeon őrnagy szabaddá tétele végett minden oly módokat és eszközöket alkalmazhasson, melyek a haza érdekével nem ellenkezőek (…). (Kelt: Debrecenben 1949. január 20-án).

A rendelet alapján sikerült nyolc hónapi fogság után három magas rangú osztrák tiszttel kicserélni.

Az utókor emlékezete

A szabadságharc leverése után Bernáth József előbb Pesten, majd Josefstadtban raboskodik. Kötél általi halálra és jószágvesztésre ítélték. Ezt a halálbüntetést később életfogytiglani fegyházra változtatták, amibe azonban felesége Kurányi Amália és fia Kálmán nem nyugodtak bele. Két és félévi fogság után, 1852 végén kegyelmet nyertek részére.

Fogságból való szabadulása után Bernáth József egészsége megromlott, vagyonát elkobozták, anyagi gondjai megsokasodtak. Mint említettük, a Bujanovics család zálogvisszaváltással az érmihályfalvi birtok tekintélyes részét megszerezte. A család csődbe jutott. Az 1861-es országgyűlést, ahol már ismét képviselői szék is várta volna, nem érte meg. 1860. március 14-én szélütés érte és meghalt. Az érmihályfalvi református templom alatti kriptába temették el, ahol a család többi tagja is nyugszik.

Kovács Rozália helytörténész, aki 2000 óta foglalkozik a Bernáthok történetével, számos helytörténeti konferencián ismertette a mihályfalvi ágról gyűjtött adatait.

A város, amelynek hírnevét gyarapította, nem felejtette el hősét. Néhány éve a helyi református egyházközség által alapított iskola felvette a nevét. Az épület külső falán tábla őrzi emlékezetét, ahol a mai Kossuth-párti generáció minden évben elhelyezi a kegyelet virágait. Ilyenkor néha kigyullad annak a lármafának a tüze is, melyet a Bernát-kastély híres kertjéből mentett át ide az emlékezet.

Sütő Éva

Facebook