Nem szép maguktól!

Nem szép maguktól!

A riporter napi témaválasztása nem mindig egyszerű dolog, bár bővelkedhetne a megírnivalóban, hisz közhellyel szólva a téma az utcán hever, csak jól kell tudni tálalni. Azonban nemegyszer botlunk olyan olvasói véleménybe, miszerint a firkászélettől nincs is lazább élet a világon, mert ugyan mitől is lenne fáradt? Tán attól a napi hatvan-hetven sortól, amivel még csak nem is mondott valami világmegváltót. Na, ilyenkor szokott jönni, hogy mit is kellene megírnia a firkásznak, hogy valami nagyot is mondjon.

Egyik ismerősöm, a minap azzal állított meg az utcán, hogy ne csak a politikusok túlméretezett képeivel traktáljuk az olvasót, hanem menjünk ki a szőlődombja végébe és nézzük meg, mekkora illegális szeméttelepet létesített ott az egyik helyi cipőgyár. Mondom, rendben van, Jóska bátyám, menjünk ki, nézzük meg. Lefotózzuk, és elmondja az illetékes nevét is, akinek már szólt az ügyben, de nem intézkedett.

Itt azonnal fontosságát veszítette a szeméthegy a szőlősorok végében. És személy szerint le is sajnált, hogy miféle újságíró vagyok én, hogy nem megyek ki, nem intézkedek, nem szólok, nem járok utána, ki hordja a földjére a szemetet. Ezért is olyanok a mai sajtótermékek, amilyenek, mert el vagyunk kényelmesedve.

Ilyen és ehhez hasonló ajánlatokkal naponta bombázzák az újságírót. Volt már, aki ügyvédként akart használni ügyes-bajos dolgait intézendő, volt, aki a nyugdíjosztályra akart küldeni – mert vele „egyszerű emberrel” úgy sem állnak szóba, de olyan is akadt már, akivel kihallgatásra kellett volna mennem a rendőrségre, mert megítélése szerint a sajtó jelenléte nagyobb nyomatékot biztosítana a panasznak. A pálmát egy olyan mozgássérült olvasónk viszi, aki azért citált oda-vissza ötven kilométer távolságra, hogy elpanaszolhassa mekkora igazságtalanság érte egy nagyváradi alapítvány részéről, de csak ezt követően jelentette ki, nem járul hozzá az anyag leközléséhez. Marasztaljam csak el a magam nevében a szervezetet, de azt feltétlenül.

Nem szép maguktól! – áll a telefonos üzenetben, vagy az elektronikus levélben a szentencia, ha nem így történik.

Hát igen! Ennyi erővel akár a piacra is elküldhetnének bevásárolni – dohogok magamban. És egyáltalán nem lenne szép tőlem, ha nem alkudnék a krumplira.

Sütő Éva

Facebook