Otthonra lelt Koltón a Nagybánya Tájképfestő Telep

Otthonra lelt Koltón a Nagybánya Tájképfestő Telep

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke 2019. szeptember 15-éna mai Máramaros megyében lévő Koltóra látogatott, ahol részt vett és beszédet mondott az idei, immáron 24-ik Nagybánya Tájképfestő Telepzáró kiállításán. Ezt megelőzően a Koltó-Katalini Református Egyházközség meghívására igét hirdetett a koltói templomban. A„gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben” újszövetségi evangéliumrészlet alapján (Mt 6,19-21), illetve az evangélium 18. részében olvasható, a megbocsátásról szóló példázat mentén felépített prédikációjában jelen állapotaink sanyarúságára mutatott rá az általánossá vált korrupció, önzés, kapzsiság, anyagiasság, zsákmányszerzés közepette, a marxista materializmus és vulgáris nyugati materializmus bűvkörében. Erkölcsi, hitbeli értékrendünk fontosságát hangsúlyozva rámutatott: közös keresztény értékrendünkbe éppúgy beletartozik a szeretet, a jóság, a békesség, a reménység, a hűség, a becsület, a háladatosság, mint a családcentrikusság és a szolidaritás embertársainkkal. Emellett pedig valóságos missziónk az, hogy földi, anyagi kincsek helyett eredeti értékeinket állítsuk helyre, szívünkbe zárva Isten „mennyei kincseit”.

A templomból a koltói Teleki Sándor Művelődési Házba vonult át az ünneplő gyülekezet, ahol Csendes Lajos polgármester köszöntötte a híveket, a vendégeket, a Nagybánya Tájképfestő Telep idei részvevőit és minden érdeklődőt.

Tőkés László – aki a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökeként annak idején egyik kezdeményezője volt a máramarosi alkotótábornak – tárlatnyitó ünnepi beszéde elején, az igehirdetésre is visszautalva, kijelentette: „Nagybánya és vidéke és Koltó olyan szellemi, lelki, művészeti gyűjteményben gazdagok, amelyeket rozsda és moly nem emészt meg akkor sem, ha mulandó anyagból készültek.” Köszöntve Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművészt, az alkotótábor alapító művészeti vezetőjét és hűséges csapatát”, Szilágyi András művészeti író jellemzését idézte: „A megváltozott történelmi viszonyok között Véső Ágostont a hűség és szolgálat festőjének tekinthetjük (…) Hűség Nagybányához, hűség a magyar kultúrához, hűség a magyar nemzethez, hűség a nagybányai tájképfestészet esztétikai minőségéhez (…) Alkotói hitvallása szerint a nagy elődök művészete nyomán tudatosan kívánta vállalni a klasszikus tradíciót, a folytonosság megteremtését.” Tőkés László szerint ugyanezekkel a szavakkal jellemezhetjük az egész festőtelepet, mely immár közel negyedszázada fejti ki nemes tevékenységét, valamint jeles festőművészeinket, akik ebben a szellemben tevékenykednek, alkotnak.

A továbbiakban az EMNT elnöke köszöntötte és méltatta a helyi elöljárókat:a polgármestert, Kádár Helénét, a Petőfi Sándor Emlékmúzeum igazgatóját és a Teleki Sándor Művelődési Ház vezetőségét, akik lehetővé tették az idei festőtelep zavartalan munkáját és az azt záró kiállítást, „szövetségeseink között” üdvözölve Ecsedi Árpád parókus lelkészt és a gyülekezet gondnokát, illetve presbitériumát,kiemelve Varga Károly ny. esperes-lelkipásztor örökségét: a koltói szellemiség folytonosságát. Reményik Sándor Templom és iskola című versének analógiájára itt ugyanis megvalósult a „Templom és Művészet találkozása”, vagyis az egyházi kulturális-művészeti mecenatúra, és ez hat tovább a maga szerény, jelen körülmények megszabta formájában.„Koltón együtt jelenik meg a szemünk előtt az egyházi és polgári közösség, a gyülekezet és önkormányzat. Köszönet és elismerés Koltónak, hogy hosszú hányattatás után befogadta a művésztelepet, és gazdag gyűjteményéből állandó kiállításnak ad helyet a Petőfi-múzeumban, melynek teljes és szakszerű hereállítása az önkormányzatnak, Csendes Lajosnak és a helyi tanácsnak köszönhetően éppen folyamatban van” – mondotta a püspök.

Trianon közelgő 100. évfordulóján a jóvátétel és a helyreállítás fontosságára figyelmeztetnek a körülmények: magának a Nagybányai Festőtelepnek a létrejötte és sorsa is.1896-ban egyfajta honfoglalásnak nevezték a festőiskola megalakulását.Egy évszázadra ráés immár az I. világháború utáni időktől fogva – azonban a fokozatos honvesztés folyamatának lehetünk tanúi.„Az asszimiláció folytán kiszorultunk Nagybányáról, a magyar képzőművészet Mekkájából” – fejtette ki Tőkés László, hiszen a román önkormányzat igyekszik kisajátítani a nagybányai magyar művészet gazdag örökségét.„Őszinte köszönet és elismerés Véső Ágostonnak és művésztársainak, valamennyi szövetségesünknek, hogy a hontalanság korszakával szembeszállva, árral szemben úszva, az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére volt bátorságuk és tehetségük visszamenni a gyökerekhez, és helyreállították a nagybányai festészet folytonosságát. A lesújtó térvesztéssel szemben a szívós térnyerés tanúi és részesei lehettünk: Magyarlápos és Felsőbánya eddigi állomásain végighaladva, íme, végleges otthonra leltünk Koltón. A határok fölötti nemzetegyesítés, az egyházi és világi együttműködés, a Nagybányai Művészeti Iskola égisze alatt. Ez a mi válaszunk Trianonra!” A püspök végül Isten áldását kérte arra a kulturális misszióra,amelyre a Nagybánya Tájképfestő Telep vállalkozott, a folytatás és teljes kibontakozás reményében.

A szakmai tárlatnyitót Verebes György festőművész, a Szolnoki Művésztelep vezetője tartotta, majd Véső Ágoston beszámolója következett. Köszöntötték még Varga Imre presbitert, a festőtelep technikai vezetőjét, méltatva negyedszázados törődését, valamint Szakács Imre festőművészt, aki a nagybányai iskola hagyományainak őrzését és folytatását vállaló Szentendrei Régi Művésztelepet képviselte Koltón. A helybéli Somfa néptáncegyüttes műsora zárta a rendezvényt.

Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája

Facebook
Érintő hírportál