Péter-Pál és az aratás ünnepe
Jankovics Marcell, ma is élő magyarországi művelődéstörténész írja a Jelkép-kalendárium című kötetében, hogy valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati nyár, azaz június 29-e, amely mindkettőjük igazi névünnepe.
Péter és Pál fémjelzi a magyar paraszti világban az aratás kezdetét, mely szent tevékenységhez alázattal és hálaadással illett fogni minden esztendőben.
Régen, a nyári napfordulót követően már egyre több érmelléki portán hallatszott, amint kalapálják a kaszák élét, majd fenőkövekkel simára, szinte borotvaélesre köszörülik.
Egy ilyen szép aranysárga nyári délutánon Jani bácsi is ott ült az udvar végi hatalmas diófa alatt és egyenletesen verte a szerszám pengéjét az üllőn. Néha felállt, élén végighúzta hüvelykujját, kipróbálta, jól fekszik-e tenyerében a nyele, majd tett vele egy-két suhintást, mintha már vágná is rendre az aranyló élet-gabonát, amely még valójában ott sárgállik kint a mezőn, zörögve-csörögve, harangozva a szent teremtés-csodáját, mely szerint kenyérré változik a mag.
Majd a köré gyűlt szájtáti unokáknak is a kezébe adta, gondosan magyarázva, hogy két kézzel fogjuk, egyik kezünkkel a nyele végét, másikkal a fogantyúját. Vágáskor a pengéjét a talajjal párhuzamosan kell tartani, valamint igyekezni, hogy ne a penge hegye, hanem a nyélhez közelebb eső része vágjon, így hatékonyabb a munka. Csak a dőlés irányába, Jankó, mindig a dőlés irányába – okítja a nagyobbikat, miközben lelki szemeivel már látja is a rend sorját.
S hogy ilyen szépen tovább adta a századok óta beidegződött mozdulatot, fente tovább a szerszámot, melynek nyomán nemsokára kalangyákba áll majd a gabona a határban…
S. É.
(Érmelléki embermesék 2016 – részlet)
(A fotókon a 2018-as szalacsi aratóünnep az Érmelléki Gazdák Egyesületének szervezésében)
