Pusztuló emlékeink

Pusztuló emlékeink

A város sok mindent átalakító fejlesztése kapcsán, sokan aggódnak manapság a magyar múlt emlékhelyeinek elvesztése miatt. Jogos az aggodalom, ezért mindent el kell követnünk, hogy mentsük, ami még menthető.
Erről jut eszembe, hogy száznegyvenhét éve született Léda, a magyar irodalom egyik legismertebb múzsája. Nekünk, nagyváradiaknak mindenképpen a legfontosabb, hiszen a városunk kulturális örökségét meghatározó Ady-kultusz része. Ady nagyváradi éveiről beszélni ugyanis aligha lehet Diósyné Brüll Adél említése nélkül, hiszen az irodalomtörténészek is úgy vélik, a művelt és világot járt asszony meghatározó hatással volt a vidéki sorból érkező fiatal zseni költészetének kiteljesedésére.
Ezért könnyen meglehet, hogy Ady nagyváradi éveinek legfontosabb helyszíne az a Fő utcai villa volt, amelynek falai között a magyar irodalom talán legtöbbet emlegetett szerelmi története zajlott. Ady 1903-ban fordult meg először, a ma csak Léda-háznak emlegetett, Stern-villában, amelynek a vasúti töltésig tartó kertjében, az akkor gimnazista Tabéry Géza többször is intim együttlétben látta Adyt Lédával. Kevesen tudják, hogy Léda itt szülte meg – sajnos holtan – Ady Endre egyetlen gyermekét.
Brüll Adél 1907-ben, édesanyja halála után vált meg az ingatlantól. Azóta lakóház, vendéglő, vasutas-klub és kocsma is működött benne. Ma üresen áll. Amikor még önkormányzati tulajdonban volt, Nagyvárad egykori alpolgármester-asszonya Léda-emlékszoba kialakítását szorgalmazta a sajtónak, hogy „gyermekeink és felnőttjeink emlékében, mint Léda-ház maradjon meg”. Azonban, ha a villa története így folytatódik, egyre kevesebben tudják majd az épületről, hogy Ady nagy szerelmének háza volt. A Léda-ház ugyanis 2014 óta elhagyatott, a valaha díszes előkertjében burjánzó gyomot is csak egyszer irtották ki egy rendhagyó irodalom órán a köbölkúti iskola tanulói. Szilágyi Aladár, városunk közírója, Léda húga, Brüll Berta szellemére gyanakodva, nemrég arról írt tárcát, hogy a szomszédok szerint az elhagyott házat egy fiatal nő szelleme lakja…
Nem akarom a témát politika irányába terelni, de nem is hallgathatom el, hogy a magyar irodalomtörténet ikonikus helyszíne, amely városunk büszkesége lehetne, magyar kézben van. Ugyanis a többrendbeli pénzmosás, csúszópénz elfogadása, befolyással való üzérkedés és hivatali visszaélés miatt bűnvádi eljárás alatt lévő, egykori Bihar-megyei keresztapa, Kiss Sándor elnöksége alatt, a Mecénás Alapítvány tulajdonába került. Ez az az alapítvány, amely egymillió eurónyi magyarországi támogatás ellenére sem építette fel a jelenlegi Aqua-park helyén az Ady-központot.
Most tekintsünk el a jelenleg Szabó Ödön elnöksége alatt működő Mecénás Alapítvány viselt dolgairól, de nézzünk szembe azzal a helyzettel, hogy miközben egyesek a románokat, a városvezetést vádolják a város magyar múltjának szándékos eltüntetésével, a szemünk láttára porlik szét az egyetemes magyar kultúra Nagyváradhoz köthető, magyar kézben lévő értéke.
Ady múzsája születésének 147. évfordulóján abban reménykedek, hogy a 150. évfordulóra már az értékének megfelelő színvonalú, magyar irodalmi emlékhelyként beszélhetünk a Léda-házról.
Bízom benne, hogy a Léda-ház megmentéséért elindul egy mozgalom, hogy a múltunk féltése ne csak aggodalmaink, hanem cselekvő összefogásunk tárgya legyen!

Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke, a nagyváradi polgármesteri hivatal kabineti konzultánsa

(fotó: Farkas László)

Facebook
Érintő hírportál