Szilágyi Ferenc Hubart: Augusztusi álom

Szilágyi Ferenc Hubart:

Augusztusi álom

Egy holdtalan, sötét augusztusi este
szemem a mennybolton a csodát kereste.
Kerülve a hálót, amit a közöny vet,
fellapoztam én az égi képeskönyvet:

Szakadt liszteszsáktól volt poros a Tejút,
néztem, hogy a Göncöl révbe döcögve jut.
Rajta a Kisbéres nagyokat ásított,
de leheveredni nem talált pázsitot.

A Delfin aludni kísérte a Hattyút,
elcsendesült odább a boldog Fiastyúk.
A zabos Pegazus futott még egy jó kört,
de a Bika s a Kos húzta már a lóbőrt.

Orion, a vadász, égi mezők őre
meglátta, hogy a Szűz hamvas bőre pőre.
Felajzott vágyakkal csak erre várt régen,
ám akkor egy csillag leszaladt az égen.

Követte még több is: villant egyik, másik,
nyilazgatott Ámor hajnalhasadásig!
Mit sem látott ebből lent a földi alom,
mozdulatlanságba zsibbadt birodalom.

Ám akkor Keleten felrepedt a bársony,
piros fény özönlött a függönynyíláson.
Halovány arccal állt a sok csillag lesen,
s felragyogott a Nap, tűzben, szerelmesen!

Facebook