Szilágyi Ferenc Hubart: Az alma hatalma

Szilágyi Ferenc Hubart:
Az alma hatalma

A szép Édenkertben egy fa almát termett,
simogatta napfény, mosta harmatpermet.
Nagy volt az illata, belengte a Földet,
a formája pedig csábosan gömbölyded

Termett még a kertben szőlő, barack, dinnye,
sütőtök, padlizsán. Így szólt Ádám: Hinnye!
Éjszaka álmomban ily almákat fogtam,
míg Évát öleltem, vadul, megszállottan.

Vágyakozva nézett fel a tiltott fára,
csorgott már a nyála, gyöngy ült homlokára.
Így sóhajtott végül: Uram, miért adod
e csodát, ha tőlem rögtön megtagadod?

Szólt az Isten: Ádám! Tiéd itt az Éden,
de hagyd azt az almát, ülj meg a tekéden!
Éva huncutkodott, Ádám meg sumákolt,
s megették az almát. Génmanipulált volt!

Facebook