Szilágyi Ferenc Hubart:
Nincs alku
A sok levél a fák alatt alél,
a fagykirály naponta rajta rág.
Goromba szerzet ő, a gyomra tág,
unatkozik, s e passziónak él.
Ma még kivár a jó, a zsenge ág,
de hogyha majd türelme véget ér,
pezsegve lázad akkor itt a vér,
s hatalma szírtkemény jegekbe vág.
Szerelmek illatán, a flaszteren
ha lángra gyúl a szende napsugár,
eliszkol úgy a bú, a rossz kufár.
Ezernyi fess levél, virág terem,
a télnek vége, nincs is alku már,
e láz tesz új csodát veled, velem.
