Szőke Mária Magdolna:
Magyar golgota
(L. -nek szeretettel)
mintha értünk sírna valamennyi bárány
mintha véres volna a magyar szivárvány
mintha a Jóisten szeme könnyes volna
csodát is tehetne, és a néma szólna
– mert ha a magyar jajra feltámadás jönne
és a lánc lehullna, most és mindörökre…
Golgotán ha jártunk elárult a múltunk
pusztákból érkezett királyként koldultunk
magyar krisztusunknak nem jutott kegyelem
kajafások pénzén kiásva a verem
– mert ha magyar jajra feltámadás jönne
és a lánc lehullna, most és mindörökre…
(fáradt homlokodon megláttam a múltam
jézus-virág hevert lenn a porba hulltan
s valamennyi Júdás örömtáncot járt ott
fekete koromba vonták a világot
keresztre feszítve ott vérzett az Isten
de aki mindig van, nem lehet, hogy nincsen)
(hangod zöngéjéből éreztem, még élünk
idegen csőcselék kérjék bár a vérünk
hol a lator szava többet nyom a latba
hol trianon-télből vergődnénk tavaszba
ott várunk elszántan, szép magdolnás vágyban
s hiszünk még a magyar szent feltámadásban)
Erdélyország felett száz keselyű repked
rettegik a fényt és félik a keresztet
beton Babilonban rég nem épült templom
ordít Mammon király: körülötte vér s rom
– mert ha magyar jajra feltámadás jönne
és a lánc lehullna, most és mindörökre…
harmadnapi hajnal, Jézus sírja üres
holnapért kiálthat, ki ott hittel keres
idegen katonák hatalma ott semmi
feltámadást várva bátor kéne lenni!
szent húsvét igaza haza és ház lenne
s ezeréves múltunk jövő lenne benne
– mert ha magyar jajra feltámadás jönne
és a lánc lehullna, most és mindörökre …
2013. Nagyvárad
