Szubjektív tudósítás egy megemlékezésről…
…ami ez egyszer, az olvasó utólagos engedelmével eltér majd egy objektív, vagyis tényszerű tudósítástól, mert olyan valaki írja, aki életében, bár sokat hallott, olvasott a 98 esztendővel ezelőtt történt Körös-völgyi vérengzésről, eleddig még nem vette a fáradtságot, hogy részt vegyen egy megemlékezésen, amit a Pro Tharkan egyesület rendez minden esztendőben, nagypéntek napján, a naptári dátumtól függetlenül, egybekötve a megemlékezés idejét a Jézusi áldozatvállalás napjával. Azért akkor, mert nagypéntek mindig péntekre esik, de április 19-20-21. az ugyebár…
Mert bizony, három napon át tartott a vérengzés, nagyszombaton, húsvét első és második napján. De ne filozofáljunk itt, tisztelt olvasó, hogy miért ünnepel a Körös-völgy magyarsága kétszer egy tragikus és a közösségre mai napig irtózatos hatással bíró gyászos eseményt, azt ugyanis mindannyian jól tudjuk, akik az elszakított országrész ezen fertályán élünk, hogy 1919. április 19-20-21-én a magára maradó két magyar helységre, Tárkányra és Kisnyégerfalvára rárohanó románság magyarokat irtott ki. Teljes családok váltak a féktelen düh áldozataivá, vagy maradtak csonkán, tovább élve szenvedéssel teli életüket az idegen tengerben, lélekben és számban megerősödve, kitartva magyarságuk mellett azért, hogy ma, kétszer, két dátumon kelljen megemlékezni. Politikai célból (vagy okból), ugyebár.
Egy vérbeli tudósításból nem maradhat ki az események felsorolása, bár e tudósítás ezt is rendhagyó módon a közepén kezdi, ugyanis inkább a résztvevő illusztris vendégeket tartja fontosabbnak, mint a száraz tényeket felsorolni. Szóval, Gábor Ferenc főszervező bevezetője után csodálatosan szavaló és éneklő gyermekek, jelesül Gyulai Viktória és Botond, Halász Evelin, Izsák Alexa és Szatmári Erika gondoskodtak arról, hogy a szürke felhőkön is átragyogjon az áldott nap a részvevőkre.
Több szónok is volt és érdekes módon, minden meg- és felszólaló beszéde lekötötte a hallgatóságot, mert nem fellengzős, dicsekvéssel teli, kampányízű beszédeket hallottunk, inkább valós, néven nevezett dolgokat. Patrubány Miklós, Mátyás Attila, a Magyarok Világszövetsége részéről, Benkő Emőke, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Dr. Csapó József szenátor, Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetének elnöke és Sebestyén László Ede tárkányi lelkipásztor beszédeiben megemlékeztek a mártírokról és további helytállásra biztatták a Körös-völgy magyarságát. Az alkalomhoz illő beszédeket koszorúzás követte: a már említett vendégek kegyeleti virágai mellé Tőkés László EP-képviselő koszorúját Orbán Mihály, a képviselő nagyváradi irodavezetője helyezte el. Az emlékművet megkoszorúzta Köröstárkány román polgármestere, Dan Aurel Ille is.
Csomortányi István zászlót ajándékozott a helyi cserkészeknek, míg a a Jobbik Ifjúsági Tagozata Nemzetpolitikai Kabinetjének elnöke, Kéki Imre Krisztián a megemlékezés végén elbeszélgetett a cserkészekkel és könyvjelzőkkel ajándékozta meg őket. A koszorúzás végén a részvevők elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt és a Székely himnuszt, majd mindenki átvonult a kultúrotthonba, ahol a szervezők ebéddel és hímes tojással várták a vendégeket.