A Tiszák ősi fészke Nagyváradon, a geszti Tisza-kastély és a geszti családi sírbolt…

Nagyvárad, a Tisza-ház, ahol 1784-ben az első református. istentiszteletet tartották. Tisza Kálmán szülőháza. Lebontották. Darabont József gyűjteményéből.

A Tiszák ősi fészke Nagyváradon, a geszti Tisza-kastély és a geszti családi sírbolt…

A Tisza Kálmán-téri profán barokk építészeti stílust képviselő házat 1939-ben bontották le.

Dutka Ákos:

„Masszív, komoly, nyolc rideg, sima ablakával az utcára nézett. Roppant széles kapualja a Körös felé nyújtózkodó hatalmas telekre nyílt. A ház utcai homlokzata a maga dísztelenségében is egy vidéki udvarház méltóságával, földszintes helyzetéből is fölényesen, gőggel és daccal nézett farkasszemet a kir. tábla impozáns palotájával. Amint a tágas kapualj hatalmas udvarrá tágult, a gőgös városi ház megmutatta igazi arcát: mintha a geszti Tisza-kastély gazdasági majorságába jutottunk volna. Mintaszerű magtárak, gazdasági csűrök és istállók nyújtózkodtak le a Körösig. Púposra halmozott szénásszekerek fordultak be a széles kapun, s benn az udvaron angol dresszes, sárga csizmás lovászok és istállómesterek csutakolták fényesre a Tisza István versenyre készülő hátaslovait. Egy darab Geszt, egy darab Bihar-megye, amely beszökött a pakfong városba…”

A Tiszák nemesi címere

Reményik Sándor:
 
A geszti sírbolt előtt
Őskripta, a kemény férfiút
Lágyan öleld, mögötte messzi út,
Göröngyös pálya, kegyetlen sebek,
Míg küzdött, nem mutatta senkinek.
Buzogni hogy megszűnt a hősi vér,
A hős pihenni végül ide tér,
Pajzsán, mint vas-ravatalon pihen,
Őt is úgy küldték: ezzel vagy ezen!
Tisza Kálmán
Tisza Kálmánné
Hallga! Mi vásárzaj csap égre fel?
Nézd, Magyarország zajlik, ünnepel!
Egy ország pántlikázta fel magát,
Mikor temetik legnagyobb fiát.
Ahonnan jő e néma nagy halott,
Földben sem lenne nyugodt álma ott.
Itt ez a föld még ápol s eltakar,
Ott már a sírok földje sem magyar.
Közelg a csöndes halottas menet,
Mi titkos bú, mi rejtett kegyelet!
Mint fátyolozott, tompa gyászdobok:
A kriptatetőn az eső kopog.
Fogadd be ezt a holtat, ősi sír;
Felőle gyönge toll most mit sem ír.
Tisza Kálmán és neje
Tisza Kálmán idős korában
Szűk lakára hulljatok levelek,
Most már egyedül marad veletek.
De nem, ha majd lehull az éj körül,
Még sok szív gyújtja őt szövétnekül,
Idő emlékét mélyebbre ássa,
A keblekbe – s lesz feltámadása.
Az ország zúghat, akármit dobol,
A szívek mélyén mégis ő honol,
Pihen pajzsán, mint vas-ravatalon,
Szelíd halott – és mégis hatalom.

 

Mikszáth Kálmán:

Tisza Kálmánné és a nagyváradi asszonyok

Vége már a poézisnek, az idealizmusnak. Óh azok az asszonyok. Az ember azt hinné, hogy ők gyöngédek, nemesek, hogy szívük olyan lágy, mint a gyermekeké, hogy csak szeretni, lelkesülni tudnak… S íme itt van a nagyváradi eset. Tisza Kálmánnét leszavazzák. Ugyanazok az asszonyok, akik kétszer segítették győzelemre az apáca-kérdésben; amely ebben a szituációban a liberalizmus kérdése.

Tisza Kálmánné határozottan egyike a legérdemesebbeknek Magyarország főúri asszonyai közt. »Egy igazi Tisza Kálmán női alakban« írja róla jellemzőleg nagyváradi levelezőnk. Sok jót tett életében, s mindezt föltűnési vágy nélkül, szinte ösztönszerűleg, azon egyszerűséggel, mely férjének is sajátja. S amellett szerény volt egész életében, s sohase vitte házának küszöbén túl azt a nimbuszt, mely a hatalmas miniszterelnök nevét körüllengte, hogy vele hiúságát legyezgesse. Egyetlen akciója a nagyváradi apáca-kérdés volt. Tiszáné igazi szónoki verve-vel és valóságos parlamenti higgadtsággal védette álláspontját. Győzött. Az apácák eltűntek. A közvélemény napirendre tért a dolog fölött. S íme, az apácák kezdenek visszatérni. Tiszáné megveretett a Bihar megyei nőegyletben. Kik szavazták le?

Azok, akik mellette szavaztak a múltkor. Talán az apácák lettek azóta liberálisok, vagy a nagyváradi asszonyok lettek ultramontánok? Vagy tán lement közéjük udvarolni Zichy Nándor, és bevette a szívöket? Nem, egyik se történt. Csak az történt, hogy Tisza Kálmánnénak a férje már nem miniszterelnök. Csak az történt, hogy ezek az asszonyok egészen úgy cselekedtek, mintha férfiak volnának. S hogy ezek a férfiak egészen úgy néznek ki, mint a mi mamelukjaink.

Forrás: Farkas László blogja

Facebook
Érintő hírportál