Újabb, a változatosság kedvéért korrupciós botrány „főhőse” Pásztor Sándor

Újabb, a változatosság kedvéért korrupciós botrány „főhőse” Pásztor Sándor

A 2019-es év legnagyobb hegyközcsatári közpénzes beruházása a Pásztor Sándor borpincéjéhez vezető 2,4 km hosszúságú mezei út helyreállítása volt.

Pásztor Sándor kétségtelenül üde színfoltja megyénk politikai életének, egyben hálás alanya a politikusok túlkapásait leleplezni hivatott valódi újságíróknak. Négy évnyi megyei tanácselnöksége alatt ugyanis alig néhány hónapos rendszerességgel folyamatosan robbantak ki botrányok sajátos ügyei miatt. Sokan zártuk szívünkbe megyénk szeretett vezetőjét már amiatt is, hogy a magyar közösség mindennapjaitól és anyagi lehetőségeitől távoli módon hódol vadász- és horgászszenvedélyének, úgy, hogy a román sajtó célkeresztjét magára vonva maga henceg az interneten dél-afrikai vagy svájci vadászkirándulásaival, New York-i kiruccanásával, vagy éppen a karibi éden szigetvilágában tett búvártúrájával.

Közszolgának lenni nehéz, de szép

Azt is tudjuk, jövedelmező dolog közalkalmazottnak lenni, hiszen az elmúlt években vagyona is szépen kerekedett, mára csinos váradi porta, horgásztanya, számos nagy értékű beltelek tulajdonosa lett. Tudjuk, ezekért természetesen keményen megdolgozott, hiszen munkája és választási ígéretei nyomán mára megnyíltak a megye ipari parkjai, emiatt az érmelléki ember közel eső és jólfizető munkahelyek sokaságából válogathat. Sikerült átadni valamennyi tanuszodát, bevezették az gázt minden ígért községbe, a váradi repülőtér járatszámrekordokat dönt, sikerült felújítani a katolikus egyháztól elperelt pénzügyi palotát, mindenütt kiváló minőségű ivóvizet fogyaszthatunk, egészében és általában véve zaklatott világunkban Bihar megye a béke, a fejlődés és a jólét kis oázisává vált. Ja, nem is.

Fontos csatári fejlesztés

No még mielőtt a szépen szőtt mesébe beleszenderednénk, bizony a napokban újabb érdekes „fejlesztés” eredményeit tárta fel kis oknyomozó csapatunk, méghozzá Hegyközcsatárban. A jelek szerint a megye urának nincsen szerencséje a Hegyközben, mert alig néhány hete egy a járvány alatti pecatilalom közbeni siteri tettenéréses horgászkalandja okán vált országos ismertségű botárnyhőssé. Ezúttal arra derült fény, hogy Pásztor a hegyközcsatári határban is telekvásárlásba kezdett, újabb szerzeménnyel gazdagodott (lásd a friss telekkönyvi kivonatot), ezúttal – a hegyközszentimrei horgásztanya után – itt borospincét vásárolt.

Az ingatlan nem túl nagy, szépen ki is csinosították, ahogyan az dukál – a politikai félreértések elkerülése végett – tulipános faragott kapu is került a telek elejére. Az egyedüli gond csupán az volt, hogy a csinos pincét és a vele járó szép kilátást adó egykori szőlőparcellát két kilométernyi mezei földút választja el a falutól. No de mit ér a tanácselnökség, ha az ember egy ennyi semmiséget sem tud elintézni.

És el is lett intézve

A tavalyi évben (és ezzel az elmúlt négy évben összesen) ugyanis a község pénzén egyetlen egy utca kapott aszfaltburkolatot, az amelyik a Pásztor-féle pincéhez vezet és egyetlen egy mezei utat köveztek le, azt, amelyik a falu szélétől a pincéhez vezet. A 400 méternyi aszfalt és a két kilométernyi kövezés becsült értéke 160 ezer lej, ezzel ez a beruházás lett a tavalyi év legnagyobb csatári fejlesztése. Mindezt úgy, hogy nem a legrövidebb, a falu temetője felé menő nyomvonalat választották, mert a tulajdonjogi viták késleltették volna a „fontos” fejlesztést. A félreértések elkerülése végett a kövezés természetesen az elnöki borospince után röviddel megszakad. Egyúttal oknyomozóink terepszemléje nyomán kiderült, hogy Pásztor Sándor „nagylelkűen” azt is megengedte, hogy a felesleges sódert a pince előtti területen szórják szét, így az is le lett kövezve (persze lehetséges, hogy tévedünk és a tulipános báró-elnök számlával tudja igazolni, mit keres a telkén ugyanaz az anyag, mint amivel az oda vezető utat kövezték le).  Összességében tehát elmondható, hogy egy 60 ezer lejnél többet nem érő ingatlan kedvéért elköltöttek 160 ezer lej közpénzt.

Örülhet a csatári polgár

Jóleső nyugodtság töltheti el tehát a község valamennyi polgárát, mert fontos célra fordították befizetett adójukat, hiszen minden egyes család, háztartás egyenként mintegy 150 lejjel támogathatta a nemes célt, jelesül azt, hogy Pásztor Sándor elnök úr autója összesározása nélkül juthasson ki újonnan szerzett borospincéjéhez.

A jótékony és nemes célra szolgálata után bizonyára kevésbé fogja zavarni a község lakóit, hogy ők maguk kénytelenek továbbra is az esők nyomán ismét tönkrement sáros és víznyomos utcákon közlekedni. Ugyanakkor van egy további jó hírünk is számukra, hiszen két hete sincs annak, hogy a Bihar Megyei Tanács 158 ezer lejt szavazott meg aszfaltozásra a község számára.

Egyes, meg nem erősített források szerint ez lenne az az összeg, amellyel a lekövezett két kilométeres szakaszt szeretnék aszfaltburkolattal is ellátni.

K. Szalárdi István

Facebook